Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252

298 Β ART A ISTVÁN pontok alapján kívánják Kölcseyék a közbirtokosságok felosztását is; ez a követelés sem érinti a feudális rend alapjait. Közelebb jár már a kényes problémához a tized kérdése ; Kölcsey ezt is az adózó nép iránti meleg rokonszenvtől vezettetve vizsgálja, ki is mondja elvben, hogy „az eszköz, mi által a gordiusi csomót keresztül vághatnók, a tized örökös eltörlése", a gyakorlati nehézségek előtt azonban megtorpan és mindössze annyit kíván, hogy az adózó szabad tetszésére bízassék, terményben vagy a törvényhatóság által megállapítandó váltságösszeggel rója-e le a tizedet. Feltétlenül haladónak tekinthető Kölcseynek az a javaslata, hogy a nemtelenek mindenfajta ügyben saját személyükben felperesek lehessenek. A jogügyi munkálat III. része, a perrendtartás (Ordo processualis) reformját tartalmazó javaslat nem sok lehetőséget nyújtott a haladó szemléletű bírálónak arra, hogy észrevételeket tegyen rá. Rendeltetése az lett volna, hogy a peres eljárás megrövidítésével, a bizonyítás egyszerűsítésével s a perhúzás és fellebbezés korlátozásával gyorsabbá tegye a hihetetlenül lassú rendi törvénykezést. Akadtak megyék, amelyek a nemesek és nemtelenek közötti megkülönböztetés elvét itt-ott megpróbálták átlépni, általában azonban a megyei bizottságok megmaradtak a szakszerűség határai között és csupán gyakorlati szempontból bírálták az országos bizottság javaslatát. Ezt tették Kölcseyék is, referátumuk további vizsgálatától így nyugodtan eltekinthetünk. Csupán a büntető törvénykönyv (Codex criminalis) javaslatának vizsgálata van még hátra ahhoz, hogy teljes képet nyerjünk az országos munkálatok szatmári bírálatának színvonaláról. A szórványosan felmerülő haladó törekvések ezzel a résszel kapcsolatban általában arra irányultak, hogy a rideg tárgyat az emberiség követelményeihez közelítsék, és csökkentsék a vizsgálat során és a büntetésben a nemes és nemtelen közötti különbségeket. Ez a törekvés felismerhető Kölcsey referátumában is; mélységes emberszeretete átmelegíti a száraz tárgyat és sok szép, érzéssel teli fejtegetést ad a tollára. Sok új, emberi szempontot vet fel pl, az enyhítő körülmények elvi mérlegelése során, de érdekes az is, hogy a részegséget nem enyhítő, hanem súlyosbító körülménynek kívánja tekinteni. Az országos bizottságnak a testi büntetésekről szóló javaslatával számos megye vitázott, de Szatmár az első, amely elvben ellenzi. „A 9. §-ban a testi büntetésről (verésről) van szó — írja Kölcsey — s ez alól olly sokféle rangú és állapotú emberek kivétetnek, hogy végezetül csak a vagyonra szert tenni nem tudott szegény parasztnak kell a büntetés ezen neme alatt maradni. De minekutánna nem lesz zsidó is, ki a kéz alatti §-ban kivételbe tett .quaestor', ,mercator' és ,arendator' név alatt a verés alól ki ne bújhasson: miért kell a vagyontalan parasztnak. . . pálca alatt egyedül maradnia? Nem lenne talán ártalmas most, midőn az újonnan felállani készülő rend a rabokat munka alá szorítja, verés alól minden sorsú embereket kivenni." Később a fellebbezés lehetőségeit vizsgálva így ír: „Annak, ki a törvényeket philosophi lélekkel vizsgálja, semmi sem tetszik úgy vissza, mint ha látni kéntelen, hogy a törvények előtt személyválogatás van, s a nemzet bizonyos osztálya azoknak olly javaival élhet, mellyekre más osztály számot nem tarthat. Ε személyválogatás sehol sem visszatetszőbb, mint a büntető törvények előtt." Ε megkülönböztetés egyik legkiáltóbb példája az, hogy a paraszt az ellene folyt büntetőpert csak főbenjáró esetben fellebbezheti meg, míg a nemes minden fórumot végigjárhat a legcsekélyebb üggyel is. „Nem szóllunk a nemességi privilégiumok ellen — mondatja az óvatosság ismét