Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNELMI JELENTÖSÉGE'_ 25 Fentebb már említettünk két jellemző tényt, mely mutatja, hogy a szerb csapatok harci értéke, a Magyar Tanácsköztársasággal szemben, igen alacsony volt, s még a francia csapatok mellé rendelve is megbízhatatlannak bizonyultak. Ez egyik fő oka annak, hogy az új jugoszláv állam — mely különben is sok belső nehézséggel és viszállyal küzdött, jórészt éppen a munkásság forradalmi harcának fellendülése következtében — nem tudott nagyobb erővel bekapcsolódni a Magyar Tanácsköztársaság ellen indított antantoffenzivába. A román hadsereg körében is sokan voltak, akik nem akartak a Magyar Tanácsköztársaság ellen harcolni. A sajtódirektórium, a kapott értesülések alapján, április 5-én jelentette, hogy „Marosvásárhelyen a román -katonák egy része megtagadta az engedelmességet, majd szétmentek a városba és kommunista propagandát terjesztettek."3 9 A „Debrecen" című lap április 11-i száma arról ad hírt, hogy a máramarosszigeti szódagyár munkásai „felfegyverkezve elhagyták Máramarosszigetet és a román őrök megkerülésével átszöktek a harcvonalon. A legelső vörös csapatparancsnokságnál jelentkeztek szolgálattételre."4 0 Bizonyos, hogy nem egyedülálló esetről van szó. Az is kétségtelen azonban, hogy Kratochwill és tiszttársainak árulása, a székely hadosztály szégyenletes fegyverletétele és frontnyítása, az ellenállásba alig ütköző ápri_-_ lisi román előrenyomulás morális hatása csökkentette a román katonák aktív szembeszegülését az imperialista intervencióval. A Magyar Vöröshadsereg támadásának lendülete és támadásának eredménye egyik alapvető tényező, vagy éppen a döntő tényező volt, melytől függött a szembenálló intervenciós seregek morális felbomlása és a proletár szolidaritás erőinek hatékonyabb érvényesülése. Legkimagaslóbb a csehszlovák hadseregek katonáinak az ellenállása és a Magyar Tanácsköztársasággal való szolidaritása volt. Václav Král csehszlovák történész „A csehszlovák burzsoázia intervenciós háborúja a Magyar Tanácsköztársaság ellen 1919-ben" című, magyarul is megjelent munkájában részletesen megvilágítja, hogy a proletár szolidaritás a csehszlovák frontcsapatok körében milyen határozott ellenállásra vezetett a csehszlovák intervencióval szemben. A szerző számos jelentést idéz, melyekből példaképpen említek meg néhányat. Május 17. „A negyedik dandár parancsnoka jelenti délelőtt 8 óra 30 perckor, hogy a 67. gyalogezred legénysége dezertál, gyáván viselkedik és egyáltalán nem hajlandó támadás esetén ellenállni... A csoportparancsnokság . . . elrendelte a 67. gyalogezred kivonását a harcból és Szutomba helyezését. A rögtönítélő bíróság ugyancsak oda van irányítva."4 1 A hadsereg főfelügyelője június 9-én írja : „Egyes egységekre semmiféle feladatot sem lehetett bízni. Ali. lövészezred egységei az első puskalövésre megfutamodtak. A 18. gyalogezred parancs nélkül otthagyta állásait. Az 54. gyalogezred, melynek az volt a feladata, hogy föltartóztassa az ellenséget, visszafordult és megfutamodott."4 2 A cseh légionárius egységek voltak a 39 P. I. Arch. Α. Π. 15/21—216. 1. 40 Debrecen, 1919. ápr. 11. 41 Václav Král: A csehszlovák burzsoázia intervenciós háborúja a Magyar Tanácsköztársaság ellen 1919-ben. Szikra, 1956. 163. 1. 42 Uo.
