Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1
26 ' NEMES DEZSŐ cseh imperialisták számára a legmegbízhatóbbak a Magyar Tanácsköztársaság ellen, viszont a legmegbízhatatlanabbaknak a szlovák katonák bizonyultak. A szerző közli : „a többnyire szlovákokból álló 11. gyalogdandár jelentése megállapítja, hogy a legénység a Magyar Vörös Hadsereg elleni harcokban megbízhatatlan, hogy a legénység több mint harmada hajlik a bolsevizmus felé ós valami fegyelemfólét csak a legszigorúbb rendszabályokkal lehet fenntartani".4 3 A 3. hadosztály hírszerző tisztje június 7-ón jelenti : „Megállapítottam, hogy a szlovák egységek csoportosan hagyják el a frontot . . . Magam is meggyőződtem róla, hogy nyíltan ellenszegülnek, ha a frontra akarják küldeni őket ... A szlováklakta területeken ellenséges a hangulat."4 4 A tények bőséges felsorakoztatásával a szerző teljes joggal állapítja meg : „a csehszlovák proletárok a hadseregben eleget tettek proletár kötelességüknek : szembeszálltak a bűnös intervenciós háborúval, és az ellenállás legkülönbözőbb formáival támogatták a magyar munkások és parasztok harcát, az első közép-európai szovjetállam védelmi harcát".4 5 „A hadseregbe kényszerített csehszlovák proletárok magatartása ebben az intervenciós háborúban így a proletár nemzetköziség történetének egyik fényes lapja lett."4 6 A csehszlovák proletariátusnak ez az ellenállása — mely a szegényparasztság, különösen a szlovák szegényparasztság nagy részét is magával ragadta — olyan körülmények között ment végbe, amikor Csehszlovákiában a jobboldali szocialisták és burzsoá nacionalisták igen széleskörű propagandát fejtettek ki, melynek hatása még nagy túlsúlyban volt, és a csehszlovák munkásmozgalom balszárnya még nem alkotta meg az önálló kommunista pártot. Bizonyos azonban, hogy a csehszlovák -proletároknak a Magyar Tanácsköztársasággal szemben a harcmezőn tanúsított internacionalista magatartása előbbre vitte a csehszlovák munkásmozgalom balszárnyának fejlődését, s nagy politikai erőt adott a később megalakult csehszlovák kommunista pártnak. Visszatárve a fentebb felvetett kérdésre, megállapíthatjuk, hogy a magyar Vörös Hadsereg harci sikereit—a magyar munkások és szegény parasztoknak a munkás-paraszt államért és a szocialista haza szabadságáért vívott harcban tanúsított elszántsága mellett — a nemzetközi proletariátus harci szolidaritásának is köszönhette. Ez a harci szolidaritás — mely a kizsákmányolók elleni gyűlöletből, s egyben a világforradalmat megindító Szovjetoroszország és az „orosz példát" követő Magyar Tanácsköztársaság iránti mély rokonszenvből fakadt — magával ragadta és az intervenciós háborúval szemben aktív ellenállásra késztette az intervenciós hadseregek proletár és szegényparaszti katonáinak jelentős részét. Ez az aktív ellenállás legerősebb a csehszlovák hadseregben volt, s a Szlovák Tanácsköztársaság létrejövetele után még jobban fokozódott. A Magyar Tanácsköztársaság magyar nemzeti és egyben internacionalista forradalmi honvédő háborút folytatott. Olyan nemzeti szabadságharcot, mely egyben nemzetközi osztályháború volt. Lángjai átnyúltak a csatamezők arcvonalain. A nemzeti felszabadító háború összefonódott a 43 Uo. 171 — 172. 1. 44 Uo. 172. 1. 46 Uo. 180. 1. 46 Uo.
