Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 281 ment át a kormány ellen. Az alkalmat a támadásra a szeptember 16-i királyi leirat adta, amelyben a király az 1831. október 2-ára ígért országgyűlést bizonytalan időre elhalasztotta, arra hivatkozva, hogy a kolera miatt az országban a közlekedés le van zárva, és a megyék különben sem készültek még el a reformjavaslatok megvitatásával. A királyi leirat felolvasása kapcsán Wesselényi indulatos beszédben tiltakozott az elhalasztás ellen, törvénytelennek nevezte a királyi biztosnak a megye önkormányzatát korlátozó ténykedését, kárkoztatta a kolera alatti zavaros, ellentmondó, haszontalan hatósági intézkedéseket, és hevesen támadta a távollevő Vécsey adminisztrátort, mert a gondjaira bízott megyéből gyáván megfutott és a közgyűlés napjáig nem tért vissza a megye székhelyére. Heves vita követte Wesselényi beszédét s végül határozat született, hogy az országgyűlés elhalasztása és a hibás kolera-intézkedések tárgyában tiltakozó feliratot intéznek a királyhoz. A feliratot Kölcsey másnapra elkészítette; az alispán és a fnérsékeltebbek kifogásolták annak némely erősebb kifejezéseit, a többség azonban Wesselényi újabb felszólalása után a Kölcsey által készített szöveget változtatás nélkül jóváhagyta. A felirat nagy vihart váltott ki Bécsben, különösen az a tétele — amelyet a szatmári példa nyomán a következő hetekben a megyék egész sora ismételt meg—, hogy az adó csak 1831. október 2-ig, az országgyűlés tervezett kezdetéig van megajánlva, s az ország azon túl nem köteles és nem is fog adót fizetni. Amikor pedig a közgyűlés körülményei, Wesselényi felszólalásának a részletei is ismeretesekké váltak Bécsben, a kormány kereste az eszközöket, hogy hogyan torolhatná meg a merész fellépést. A megyébe november folyamán visszatért Vécsey adminisztrátor a kancellár utasítására gondos nyomozást folytatott a közgyűlési határozat körülményei után, és 1832. január 2-i kelettel hosszú jelentésben számolt be a történtekről. Jelentésében súlyosan elmarasztalta Wesselényit, de megvádolta Kölcseyt is azzal, hogy a feliratba Wesselényi beszédéből bevette azokat az erős kifejezéseket is, amelyeket a felszólalást követő vitában a többség rosszallött.4 8 Mellékelte jelentéséhez a megyei tisztikar egyes tagjainak nyilatkozatait is, amelyekben az érintettek az adminisztrátor felszólítására elmondták az október 17-i közgyűlés lefolyását. A nyilatkozatok alapján azonban nem lehetett Wesselényi ellen vádat kovácsolni. A megkérdezettek — Geőcz alispán, Kende, Uray, Isaák Lajos főszolgabírák és Kölcsey — egyértelműen azt vallották, hogy Wesselényi a király személyéről több ízben is a legnagyobb tisztelettel szólott s csak a hatóságok intézkedései ellen irányult a bírálata. A nyilatkozatok közül Kölcsey sajátkezű vallomása a legterjedelmesebb és a legszebb is : jegyzőkönyv-szerű pontossággal ismerteti az ülés lefolyását és Wesselényi szavait, kísérletet sem téve arra, hogy a szónok iránti rokonszenvét palástolja.49 Az ügy súlypontja hamarosan eltolódott Szatmár megyéről : az országgyűlés elhalasztása és az adó törvényessége közötti kapcsolat kérdésében a kormánynak csakhamar a megyék egész sorával kellett felvennie a harcot. 48 „...interim altera die, lecta et authenticate Repraesentatione apparuit, Dominum Notarium Költsey omnia fere ilia pro motivo proximius servandae diaetae inseruisse, quae dicta in Publico, nos seniores nec protocollo, tanto minus Repraesentationi inserere voluimus. .." 49 Az ügy iratait — köztük Kölcsey eredeti nyilatkozatát — ld. O. L. M. Kanc. Ein. titk. 1832/9. sz., valamint — részben a kancelláriai iratok másolataként -— Nádori t. Exhibita ad politiam... spcctantia, 1832. 9. sz.
