Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
282 Β ART A ISTVÁN IV Az 1831-i esztendő megyei h,arcaiban s a kolerához kapcsolódó országos méretű parasztmegmozdulások tanulságain így formálódik az a Kölcsey, aki két-három év múlva majd az országos politikát irányítja, s a nemzeti, vallási, társadalmi szabadság és igazságosság előharcosa lesz. Az igazi műhely azonban, amelyben a szépen író s megragadóán szóló költő ebben az évben politikussá s a nemzeti és emberi jogok bajnokává kovácsolódik, az országos reformmunkálatok felülvizsgálatával való foglalkozás volt. Ennek a munkálkodásnak a jelentőségét életrajzírói elismerik s megfelelően méltatják;1 nem lehet azonban eléggé kiemelni és méltatni azt a hatást, amit a munkálatok megyei megvitatása az országos reformhangulat kialakulása szempontjából jelentett. Utaltunk már arra, hogy a kormány a rendszeres munkálatok — közkeletű elnevezéssel operátumok — átdolgozásával és országgyűlési megvitatásával csupán konzervatív szellemű javításokat akart, az országos közvéleményben azonban erős volt az az irányzat, amely az operátumok országgyűlési megvitatását a nemzeti függetlenség visszaszerzésére ós a „korszellem" követelte legfontosabb társadalmi reformok megvalósítására akarta felhasználni. Ez az irányzat eleinte csak a feudális gazdasági-társadalmi rend válságtüneteit felismerők szétszórt, meg sem fogalmazott hangulataiból tevődött össze; a felismerés szerte pislákoló lángjait azonban csakhamar messze világító, elméket mozgató és szíveket melegítő tűzzé fogta össze Széchenyi Hitele, elméleti megfogalmazást s gyakorlati célkitűzést adva az ösztönös, szervezetlen bírálatnak ós reformhajlandóságnak. A nagy alkalmat pedig a Széchenyi által megfogalmazott célok elérésére az operátumok megvitatása ós a megvitatást követő országgyűlési törvényhozó munka adta meg. Ezt akarta a megyei viták során összekovácsolódó reformellenzék, ennek az érdekében agitált a „vándorpatrióta" Wesselényi, s ezt tűzte ki célul a szatmári ellenzék is a Károlyi féle követjelentéssel kapcsolatban hozott határozatával. Kölcsey — tudjuk —• tagja lett a január 24-i közgyűlés által a z operátumok megvizsgálására kiküldött megyei bizottságnak.2 A bizottság kiküldetésének körülményeit láttuk már, további tevókenykedésére Kölcsey levelezésében találunk itt-ott utalásokat. A munkát március 8-án kezdték el, amikor szokás szerint albizottságokat alakítva felosztották maguk között a kilenc operátumot, amelyek latin nyelven kinyomatva az év eleje óta a megyék rendelkezésére álltak.3 Kölcsey ós Nagy Károly kapták a jogügyi munkálatot,4 1 Janepó B.: i. m. 294. s köv. 1., Szauder: i. m. 152. s köv. 1. stb. 2 Pontatlan tehát Szauder, amikor (i. m. 152. 1.) azt írja, hogy a bizottság az év tavaszán alakult meg. Nyilván Janosó B. nyomán tudja így, aki viszont tévesen a bizottság máro. 7-i közgyűléssel párhuzamosan tartott első tényleges ülését és a feladatok szétosztását tekinti a bizottság megalakulásának. (Vö. Kölcseynek Bártfay Lászlóhoz írt levelével. Minden munkái 3. bőv. kiad. X. köt. 218. 1.) 3 A kilenc munkálat: A kereskedelmi (Commerciale), az úrbéri (Urbariale), az adó-biztosi (Contributionale-Commissariaticum), a jogi (Juridicum) a kereskedelmi és váltótörvényekkel (Cambio-Mercantile), a közjogi (Publico-Politicum), a tudományosnevelésügyi (Literarium), egyházügyi (Ecclesiasticum), a bányaügyi (Montanisticum) és a nemesi felkeléssel foglalkozó (Banderiale). 4 Vö. ápr. 1-i, Bártfayhoz intézett levelével. „...a Regnicolaris Deputatio munkájának egyik legizmosabb kötetét kell rostálgatnom." Nov. 22-i levelében pedig azt írja, hogy kétharmad óv alatt Nagy Károllyal elvégezte a reá kiosztott részt. (Minden munkái, 3. bőv. kiad. X. köt. 219., 238. 1.) A nyomtatott munkálatok közt a jogügyi volt a legterjedelmesebb, s Nagy Károly, a megye főügyésze mint kiváló jogász volt ismert.
