Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 269 megyék külön beadványai5 3 nem festenek semmivel sem rózsásabb képet adózóik állapotáról, mint amilyen a Kende és Kölcsey által felvázolt szatmári belyzet. Ha ezekhez hozzávesszük még az egyes országgyűléseken —· 1825—27-ben, 1830-ban és 1836-ban — a jobbágytelken ülő nemes megadóztatása és az adó megajánlása során elhangzott beszédeket, vagy az alsó tábla e tárgyakban tett felterjesztéseit5 4 , akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy a szatmári helyzetkép értékes alkotás ugyan, de korántsem egyedülálló a maga korában. Nem fedi fel a paraszti elnyomorodás igazi okát, a földesúr és a paraszt feudális kapcsolatát, s a leghalványabb kísérletet sem teszi arra, hogy a mélységből kivezető utat megmutassa. Sem Kölcsey, sem a történettudomány és a nemzeti nevelés nem lesz tehát sokkal szegényebb, ha értékét az elmondottak alapján az eddiginél jóval szerényebb szinten állapítjuk meg. III Kölcsey -— egyetlen korábbi, véletlen alkalomtól eltekintve — 1829. március 16-án jelent meg először Szatmár megye közgyűlésén.1 Említettük már, hogy ez alkalommal Kende Zsigmond felkérésére ünnepi strófákat is írt az új főispáni helytartó, ifjabb Vécsey Miklós báró beiktatására.2 Nem ez a szereplés teszi azonban eztanapot Kölcsey politikai pályájának első állomásává, hanem az a tény, hogy az új főispáni helytartó egyik első hivatalos tevékeny> ségeként tiszteletbeli táblabírónak nevezte ki az ekkor már országszerte ismert költőt.3 Maga a puszta aktus önmagában nem jelentett politikai aktivizálódást : Tégóta szokásban volt ugyanis, hogy a megyék az ország életében hírnévre vergődött, vagy a megyén belül magukat kitüntető egyéneket ezzel a címmel tisztelték meg. (Kölcseyt pl. Hám János püspökkel, négy kanonokkal, Szoboszlai Papp Istvánnal és még nyolc egyéb világival együtt érte a megtiszteltetés.) Fontos volt azonban azért, mert szoros összefüggésben volt a megyében küszöbön álló nagy fordulattal, a haladó ellenzéki erők előretörésével. Az időpont kissé korai még; a megyék az országgyűlés befejezése óta csendesek, azok, akik sokat vártak az országgyűléstől, csalódottan hallgatnak. A politikai élet csak Pesten pezseg : ott tanácskoznak az 1827: 8. tc. által létrehozott bizottságok, hogy az 1791—93-ban kidolgozott és azóta porosodó , nagy reformjavaslatokat átdolgozzák, korszerűvé tegyék, s működik már Széchenyi kaszinója is, ott találkoznak esténkónt a bizottságok tagjai, hogy a kívülállókkal is megvitassák a reform kérdéseit. A bizottságoktól nem vár sokat a közvélemény : összetételük nem ígér semmi jót, s hivatalosan megfogalmazott feladatuk is a konzervatív reform keretein belül marad. Széchenyi azonban már a Hitelen dolgozik, a megyék közül pedig egyre többen kérik a nádortól, hogy az elkészülő reformjavaslatokat az országgyűlés előtt a megyékben is bocsássák közvitatás alá. Azok, akik a megyékben ennek a kívánságnak 63 Uo. Extraserialia diaetae 1836. XLIX/1. 54 Ld. pl. a rendek 1830. dec. 15-i felterjesztését, amelyben az adót megajánlották. (Az országgyűlés írásai-ban, 457. s köv. 1.) Hasonlóan ábrázolják az adózók helyzetét az adó megajánlása kőiüli viták 1836 márciusában (az országgyűlés jegyzőkönyve, XIV. köt. 93. s köv. 1.) valamint a rendek feliratai az adó tárgyában, márc. 16. és 24. (Az országgyűlés írásai, VH. köt. 40. s köv. 1.) 1 Ld. előbb a 255. 1. 9. jegyzetét. 2 Ld. még Szauder: i. m. 147. 1. 3 Jegyzőkönyv, 1829. 949. sz.
