Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
370 Β AKT A ISTVÁN a szószólói, tudják, mit akarnak : el akarják érni, hogy a reformjavaslatok, amelyek hivatása az lett volna, hogy némi korszerűsítés, renoválás útján megszilárdítsák a feudális társadalmi rendet, a megyékben és az országgyűléseken a nemzeti-társadalmi reform elindításának eszközeivé váljanak. Szatmár megyében kiemelkedő vezetőkre talált az országszerte még csak csíráiban jelentkező mozgalom. A megyeszékhely, Nagykároly a főhadiszállása a Széchenyi legszorosabb baráti köréhez tartozó Károlyi György grófnak, az ország egyik leggazdagabb földesurának; az ő házának pedig gyakori vendége, a házigazdának atyai barátja, tanácsadója, politikai nevelője a magyar reformmozgalom hajnalának óriása, Wesselényi Miklós báró. Károlyi egyik szatmári birtokát íratta Wesselényi nevére, hogy az Erdélyben honos Wesselényi teljes jogú résztvevője lehessen a megye és Magyarország politikai életének, s a viszonylag csekély áldozat révén Szatmár megye a magyar polgári reformmozgalom egyik vezető megyéjévé vált. Wesselényi az így nyert lehetőséggel élveaközvetlen agitáció terére lépett ; megnyerte a haladás ügyének a reformokra hajlandó fiatal nemesi vezetőréteg legbefolyásosabb tagjait, Kende Zsigmondot, Eötvös Mihályt és másokat, Károlyi György pedig a megye legnagyobb birtokosának tekintélyét, anyagi és erkölcsi eszközeit vetette harcba. Ε készülődés egyik láncszeme volt Kölcsey Ferencnek a politikai életbe való bevonása is. Szépen és meggyőzően elemzi Szauder József azt a folyamatot, ahogyan a költő útja az irodalomtól a politika felé, a csekei magányból a megyeszékhely szónoki emelvényére vezet.4 Ugyanannak a nagy folyamatnak az összetevője ez a fejlődés is, amely a legjobbakat — Szatmárban Wesselényit, Károlyit és a fiatal reformbarátokat — arra a meggyőződésre juttatja, hogy az aktív politikai fellépés ideje elérkezett. A mozgalomnak szüksége van Kölcsey tehetségére, hírnevére, tollára, a költő elérkezett oda, hogy a politika eszközeivel is szolgálni kívánja népét, szükségszerű tehát találkozásuk. Kendének nyilván nem volt nehéz megnyerni Kölcseyt a reformerek tervei számára, s a közélet csarnokába, a megyeházára való bevezetés első mozzanatát jelentette a tiszteletbeli táblabíróvá való kineveztetés, amit az új, ekkor még hajlékony főispáni helytartónál Károlyiéknak nem volt nehéz elérniök. A szatmári ellenzék terveinek kiindulópontját a megyeház meghódítása, a megyei tisztikaron belül a legfontosabb helyek megszerzése képezte, s terveikben szerep jutott Kölcseynek is. Az 1829. év nyarán volt esedékes hat év után újból a megyei tisztújítás, és a tavasz az erre való felkészülés jegyében telt el. A főispáni helytartó július 7-ére hirdette meg a tisztújító közgyűlést. A pártok készülődése serényen folyt, s a készülődésekből Kölcsey is kivette a részét : ő írta a meghívásokat az ellenzék számára fontos nagyobb birtokosoknak, s megszervezte a Cseke környéki nemességnek Nagykárolyba történő felvonulását.5 A választást megelőző napon szimbólumnak is felfogható esemény történt : földrengés pusztított a városban s a feudalizmus jelképét, az ósdi megyeházat is úgy megrongálta, hogy a gyűlést másnap az udvaron felvert hatalmas sátorban kellett megtartani. Az ünnepi alkalomra szokás szerint nagy tömegek jelentek meg: felvonult a klérus, a megyei arisztokrácia, de megjelent — első ízben mint a szatmári kiváltságos rend tagja — Wesselényi is, Károlyi György gróf oldalán, akinek az intésére viszont százak figyeltek a szavazó nemesség soraiból, liberális hajlandóságú fiatalok, 41. m. 142. s köv. 1. 6 Ld. erre jún. 26-i, Kendéhez írt levelét, Minden munkái 3. bőv. kiad. 67. s köv. 1
