Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
266 Β ART A ISTVÁN ként igaz volt, a megyék adóhátraléka évről-évre rohamosan emelkedett.4 5 ) A bizonyításnak azonban mindig megvolt az a módszerbeli hibája, hogy a paraszti elnyomorodás okai között bőségesen fel volt sorolva a termőföld mostoliasága, a természeti csapások, a katonatartás terhei, az állami terhek magas volta, de már a megyei terhekre is legfeljebb szerény utalás történt, a földesúri terhek pedig — a kilenced, a robot stb. — említést sem nyertek. Nos, mint már említettük, ilyen alkalom volt a szülője a vizsgálataink tárgyát képező okmánynak is, értékét tehát e körülmény figyelembe vételével kell megállapítanunk. Magyarországon az 1828-i összeírást megelőzően 1802-ben volt utoljára új adókivetés, amikor is a XVIII. század eleje óta toldozott-foldozott adóelosztást felülvizsgálták és a lehetőségig alkalmazták az egyes vidékek gazdasági teherbíró képességének változásaihoz. Azóta az egyes törvényhatóságokra kivetett adóteher összegszerűen változhatott ugyan az országos adó végösszegének változásaihoz képest, az egyes megyék közötti arány azonban változatlan maradt. A közel három évtizedes időszakban viszont az ország gazdasági helyzetében nagy eltolódások következtek be. Az allodiális nagybirtokokon és a városokban az árutermelés kibontakotása fellendülést, vagyonosodást idézett elő, ugyanakkor az adóterhet elsősorban viselő úrbéres parasztság ereje az elavult termelési technika, a robotrendszer mind fojtogatóbbá válása, a telekaprózódás és az egymást követő természeti csapások következtében egyre hanyatlott. Nem csupán taktika tehát az, hogy a megyék szinte egyértelműen adózóik erejének hanyatlásáról beszélnek, valahányszor az adó kerül szóba. Az ország anyagi ereje egészében véve valóban az adózó osztály hátrányára tolódott el, s az 1827-i országgyűlés által elrendelt országos összeírásnak az lett volna a feladata, hogy az ország gazdasági helyzetének egyetemleges felmérésével megállapítsa, mit változott a helyzet 1802 óta. Az összeírás eredményei szolgáltak volna alapul az adó új, igazságosabb kivetéséhez. Az összeírás lebonyolítását a nádor szervezte meg, a beérkezett anyagot a nádori iroda értékelte volna ki, s régi szokás szerint a nádor tett volna javaslatot az adó új elosztására az országgyűlésnek. Mindennek a végrehajtása azonban komoly akadályokba ütközött, elsősorban azért, mert az összeírások a nádor minden óvintézkedése ellenére sem adtak hű képet az adózók anyagi erejéről. Hiába küldtek a megyei összeírok mellé távoli országrészekből külső összeírókat, az összeíró bizottság nem tudta, de nem is nagyon akarta elejét venni annak, hogy a helységek az adó alapjául szolgáló értékeket és jövedelmeket igyekezzenek a lehető legalacsonyabban megállapítani és a rubrikákba bevezetni. A megyék nemességének érdekében állott, hogy az állami terhekből minél többet lefaragjanak, hogy az adózó nép annál könnyebben el tudja viselni a megyei és földesúri terheket. így történt, hogy az összeírásokat felülvizsgáló országos bizottságnak ugyancsak meggyűlt a baja a megyékből beérkező összeírási anyaggal : a parasztság termelőerőinek olyan mérvű leromlását tükrözte ugyanis az, hogy az adatokat még a hanyatlás valóban meglévő tendenciájának ismeretében sem lehetett hiteleseknek elfogadni; ezért a legtöbb megyét utasítani kellett az adatfelvétel kiigazítására. Ez lett a sorsa a Szatmár megye által felküldött anyagnak is. Az országos bizottság egyéb 46 Az országos adóból ekkor a megyékre évi 3 900 000 forint esett, ugyanekkor 1829 okt. végén a hátralék 3 044 000 forint volt. Szatmár megyére 79 portája után évi 54 407 forint esett, hátraléka 33 301 forint volt, annak ellenére, hogy 1828-ban az országgyűlés határozata alapján elengedték 42 341 forintot kitevő hátralékát.
