Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE 257 tartotta, sőt ebben az esetben a beszéd szövege is egész más és jóval hosszabb a Kölcseynek tulajdonított szövegnél.1 4 Pusztán Kölcsey írói tollpróbálgatása tehát az utóbbi? Nem, a beszédet valószínűleg elmondták. Gondosabb elolvasása után ugyanis kiderül, hogy elmondására abban a küldöttségben került a sor, amely a beiktatandó főispáni helytartót ősi szokás szerint meghívta és szállásáról a már együtt ülő közgyűlésbe kísérte.1 5 A küldöttség tagjait felsorolja a jegyzőkönyv, egyházi és világi méltóságok, táblabírák vannak benne összesen tizenhármán, a felsorolás végén Kende Zsigmond első aljegyző.1 6 íme, a rejtély nyitja alighanem ismét Kende személye ! Igaz ugyan, hogy az ilyen küldöttségben hasonló esetekben a vezető legtekintélyesebb tag szokott szónokolni, könnyen lehetséges azonban, hogy mivel a meghívás a tisztikar nevében történt, a beszéd elmondása is a tisztikar hagyományos szónokának, a jegyzői kar jelenlevő tagjának kötelessége volt. Kende pedig ismét Kölcsey tollát hívta segítségül, hogy a rövid és tartalmában jelentéktelen beszédnek az alkalomhoz szükséges emelkedett pátoszt biztosítsa. És most ugorjuk át a vizsgálódásunk alapjául szolgáló kötet időrendjét és vegyük elő azt a beszédet, amely a kiadásokban „A szatmári adózó nép állapotáról" címet és az 1830-as évszámot viseli,1 7 s amelyet a szakirodalom egyértelműleg Kölcsey politikai munkái egyik legjelentősebbikének tart. Az időrendtől való eltérés indokoltságát a további fejtegetések eredménye igazolni fogja. A beszéd szövege a kiadásokból, jelentősége az életrajzokból, tankönyvekből, kötelező olvasmányokból széles körben ismeretes és így tartalmára elegendő röviden utalni. Szerzője egyrészt azt bizonyítja benne, hogy Szatmár megye az országos adó kivetésénél sokkal rosszabbul járt, mint szomszédai, másrészt a szántóföldek minősége, a terméseredmények, az állattenyésztés állapota s az egyéb kereseti lehetőségek számbavétele alapján bebizonyítja, hogy a szatmári adózó nép végtelen nyomorban él és képtelen a reá kiszabott adóterhek elviselésére. A rendkívül sokoldalú bizonyító anyagra épített, komor hangulatú, hosszú beszéd keletkezésének, elmondásának körülményeire a kiadásokban az 1830-as évszámon kívül semmi sem utal, s az életrajzírók sem tartották szükségesnek, hogy a Kölcsey fejlődésében annyira jelentősnek tartott dokumentum létrejöttére vonatkozólag többet próbáljanak mondani. Ε tanulmány szerzőjét is jobbára csak a véletlen vezette rá, hogy a sokat idézett beszéd problematikus voltát felismerje s a megoldást keresve ösztönzést nyerjen a politikus Kölcseyvel kapcsolatos egyéb problémák felvetésére is. 1958 tavaszán a Károlyi-család levéltárában kutatva, Károlyi György gróf 1830-i követi iratai között egy megyei beadvány másolata akadt a kezembe. Tartalma már az első bekezdés után rendkívül ismerősnek tűnt, az olvasás végezetével pedig külön összehasonlítás nélkül is megállapíthattam, hogy a kézirat az első és utolsó bekezdést nem számítva azonos a szatmári adózó nép állapotáról szóló állítólagos Kölcsey-beszéddel.1 8 A szöveg eredetére azonban éppen a kezdő és befejező bekezdés a perdöntő, ezért ideiktatásuk szükségesnek látszik. íme az első bekezdés : 14 Jegyzőkönyv 1829. 948. sz. 15 ,,. . .kettőztetett lelkesedéssel készülünk oda elkísérni, hol az öszvegyűlt rendek között az elölülői széket elfoglalandja..„.. .Nagyságodat saját Atyjának kormányhelyére örvendve bekísérjük.. ." (I. m. 7. 1.) 16 Jegyzőkönyv 1829. 948. sz. 17 1. m. 15. s köv. 1. 18 Országos Levéltár (a továbbiakban O. L.). Károlyi család levéltára, Károlyi György országgyűlési iratai 1830. 4 Századok