Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Barta István: Kölcsey politikai pályakezdete 252
KÖLCSEY POLITIKAI PÁLYAKEZDETE I Nincs senki a magyar polgári korszak hajnalának nagy szereplői között, akinek alakja olyan tisztán, szeplőtelenül maradt volna az utókorra, mint a Kölcseyé. Az úttörők közül Széchenyi már az út első, meredek szakasza után kifárad, Wesselényi lendülete már a harmincas évek közepétől fogy, Bezerédy a forradalom lángjai előtt torpan meg, Balásházyt jámbor mezőgazdásszá rettenti a hatalom, s a történetírásnak fáradságos elemzéssel kell életművükben elkülöníteni a példamutatót, a felemelőt a hanyatlótól, a hátráltatótól. Kölcsey mint költő, politikus és ember a legmagasabban áll kortársai előtt halála pillanatában : a nemzet első költője, a hazafi és az ember legtisztább érzéseinek megszólaltatója, homlokán a bukásukban is dicsőséges országgyűlési harcok babérkoszorújával. Korai, fájdalmas eltávozása egyik legjobb harcosától fosztotta meg a kibontakozó magyar polgári-nemzeti reformmozgalmat, őt azonban olyannak örökítette meg az utókor számára, amilyen ekkor, pályája delelőjén volt. Egyéniségének lenyűgöző erkölcsi fölénye pedig megóvta őt attól, hogy halála után az egymással mérkőző irányzatok és világnézetek vetélkedésében életművének értéke akár csak egy pillanatra is kérdésessé váljék. Nem, Kölcsey értékét és jelentőségét egy évszázadon át elismerte az irodalomtudomány, a történetírás és a politika minden irányzata, mégha sokszor el is torzította, vagy éppen félre is magyarázta eszméinek értelmét. S jelentőségéhez mérten foglalkozott vele a marxista irodalomtudomány és történetírás is, magasabb elvi szintre emelve, a Kölcsey-kutatást azáltal, hogy Kölcsey költői, kritikusi és politikai pályáját egységes, összefonódott, elválaszthatatlan egészként vette vizsgálat alá. Könnyen hihetnők azt, hogy az évszázados Kölcsey irodalom, az összes müvek, szemelvényes válogatások, életrajzok és elvi értékeléssel foglalkozó tanulmányok hosszú sora1 megnyugtató módon elvégezte az anyagfeltárás, az értékelés és a szintézis nehéz munkáját, különösen azért, mert a felsorolt műfajoknak szinte mindegyikénél érett, jól megalapozott marxista munka 1 Kölcsey Ferenc minden munkái-nak 1. kiadása 1840—48 között jelent meg Eötvös József, Szalay László és Szemere Pál szerkesztésében, 6 kötetben ; az országgyűlési és megyei beszédeket a VI. kötet tartalmazza. A 2. bővített kiadást Toldy Ferenc rendezte sajtó alá 1859—61-ben, 8 kötetben. A 3. tovább bővített kiadás 1886—87-ben jelent meg 10 kötetben. Az 1943-ban, Kerecsényi Dezső szerkesztésében megjelent Kölcsey Ferenc összes művei c. egykötetes kiadvány egyszerű, nem is teljes lenyomata a korábbi kiadásoknak. Válogatott, szemelvényes és egyes munkái — különösen 1833. évi országgyűlési naplója — igen sok alkalommal és változatban kiadásra kerültek. Kégebbi életrajzai közül nevezetesebbek Vajda Viktor (Kölcsey élete, Bpest. 1895), Jancsó Benedek (Kölcsey Ferenc élete és művei. Bpest. 1885), Vértesy Jenő (Kölcsey Ferenc, Bpest. 1906) ós Kerecsényi Dezső (Kölcsey Ferenc, Bpest. 1940) monográfiái. Egyéniségének és műveinek elemzésére a polgári korszakban az akadémiai emlékbeszédet tartó Eötvös Józseltől kezdve Papp Endrén, Szemere Bertalanon, Gregus Ágoston, Gyulay Pálon, Riedl Frigyesen, Angyal Dávidon át Szerb Antalig irodalmárok, történészek és publicisták hosszú sora tett kísérletet.
