Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1

A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNELMI JELENTÖSÉGE'_ 21 nem lehet megvalósítani", de „meg kell tudni, akar-e és képes-e a proletariátus a diktatúra megtartásáért harcolni . . . Minthogy a jelek azt mutatják, hogy a munkásságban ez idő szerint nincs meg a harchoz szükséges erő és képesség, véleménye szerint a szervezett és fegyveres munkásságból alakuljon egy testület, amely a hatalmat átveszi, mert az entente a Forradalmi Kormányzótanáccsal nem tárgyal." Kunfi úgy kívánta „megtudni", hogy a proletariátus akar-e és képes-e a diktatúráért harcolni, hogy a kormányzótanács mondjon le, s olyan „munkásdirektórium" alakuljon, amely a proletárdiktatúrát feladó munkásság képviseletében keresztülviszi a kapitulációt az antant előtt. S ezt nem azért javasolja, mert ö és társai kívánják feladni, elárulni a munkáshatalmat — óh nem! —, hanem azért, mert szerint« — a munkásság nem akar harcolni érte. Egy nappal előbb zajlott le a budapesti munkásság hatalmas május 1-i demonstrációja a Tanácsköztársaság mellett, hitet téve a proletár haza védelmének ügye mellett is. Olyan seregszemle volt ez, amilyet még nem látott Magyar-I ország. S lelkes hangú május 1-i gyűlések és felvonulások voltak az ország minden szabad részén. Példátlan dolog, hogy magát szocialistának és a proletárdiktatúra ,.hívének" valló vezető egy nappal a májusi felvonulás után, az antanttól való ijedtségében, ilyen becsmérlően nyilatkozzék Budapest proletariátusáról. Weltner Kunfit támogatja s kijelenti : „Minthogy fegyveres erő nincs, a fegyveres megszállás be fog következni. Az antant a burzsoá diktatúrát akarja 1 visszaállítani. Nyilvánvaló tehát, hogy kompromisszumról szó sem lehet." A kapituláció szépítésére kijelenti, hogy „aki a hatalmat átveszi, jelentse ki magát a diktatúrával szolidárisnak", s ehhez rögtön hozzáteszi, hogy a „továbbiak tekintetében mindent rá kell bízni". Tehát a proletárdiktatúra iránti szolidaritás kinyilatkoztatásával számolja fel az antant követelésére — a proletárdiktatúrát. Böhm nem volt jelen. A hadműveletek leállítására tett intézkedéseivel azonban világossá tette, hogy Kunfi és az ő politikája azonos. A Böhm-Kunfi kapitulációs javaslat mellett szólt Bokányi, aki helyeselte a hatalom átadását egy „vegyes direktóriumnak", amellyel „az antant szóba áll". Ezt arra az időre vélte szükségesnek, amíg „az orosz segítség jönni fog" és majd a helyzet megváltozik.32 Szamuelly azt követelte, hogy a Kormányzótanács maradjon a helyén. Hozzá csatlakozott Erdélyi Mór. Ugyanezt követelte Szántó Béla, aki kijelentette, hogy a hata,lom átadása „gyávaság és a munkásság cserbenhagyása". Szamuelly álláspontját támogatta Landler. A vitában felszólalt Pogány József, Vágó Béla és Rónai Zoltán is, de a jegyzőkönyv felszólalásukat nem ismerteti. (Tekintetbe véve, hogy a jegyzőkönyvvezető nagyobb figyelmet fordított a Kunfi-féle álláspont ismertetésére, valószínű az, hogy ezek a felszólalók is — kiknek szavait a jegyzőkönyv nem tolmácsolja — a kapituláció ellen foglaltak állást.) Végül azt a határozatot hozták, hogy a Kormányzótanács a helyén marad, de a helyzet teljes komolyságát feltárja a 3 órára összehívott ezredbizalmiak értekezlete előtt, s ott felvetik a kérdést : „hajlandók-e Budapestet a végsőkig 32

Bokányi a későbbiek folyamán a proletárdiktatúra határozott védelme mellett állt ki. Egész tevékenysége pozitívabb volt" mint felszólalása a Kormányzótanácsnak ezen az ülésén.