Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége 1
22 ' NEMES DEZSŐ védeni". Ugyanezt a kérdést az este 7 órára összehívott Budapesti Munkástanács előtt is és a külön összehívandó vasas bizalmi testület előtt is felvetik. Az ülést ezután megszakítják, majd este folytatják, ismét Garbai elnökletével. Landler jelenti, hogy a vasasbizalmiak — akikhez ő és Bajáki Ferenc elment — „egyhangú lelkesedéssel védik Budapestet". Pogány beszámol a munkásezredek bizalmiainak értekezletéről, „melyből kitűnik, hogy a jelentékenyebb gyárak munkássága hajlandó a védelemre". A Kormányzótanács kimondja a határozatot : „A védelemnek a legmesszebbmenő megkezdésére a hadügyi népbiztosság az összes intézkedéseket megtegye".3 3 A fenti jegyzőkönyv nem tartalmazza az ötszáz főből álló Budapesti Munkás- és Katonatanács május 2-i üléséről szóló beszámolót. Ez az ülés is állást foglalt — hosszú vita után — a proletárhaza védelme mellett, a kapituláció szószólói ellen. A kérdés előadója Kun Béla volt, s zárszavában a vita után így foglalta össze a tennivalót : „fegyverre holnap reggel . . . minden fegyver bíró ember fegyverre Budapest és Szovjet-Magyarország védelmére".34 Meg kell mondani, hogy Böhm és Weltner — akik a vitában felszólaltak — itt, a Munkástanácsban nem ismételték meg a kapitulációs javaslatot, hanem inkább csak a helyzet súlyos voltát és a harc folytatása esetén a fegyelmezettség és harckészség szükségességét hangsúlyozták. A kapitulánsok jórésze tehát meghátrált a forradalmi politika felülkerekedése következtében. A kapitulánsok felett aratott győzelem a forradalmi honvédő háború nagyszerű kibontakozásának alapvető feltétele volt. Ε politikai győzelem továbbfejlődött a budapesti munkásság forradalmi szocialista hazafiságának és a világforradalom iránti bizalmának nagyszerű megnyilvánulásában, a munkászászlóaljak azonnali frontraindulásában, 90 új munkászászlóalj szinte napok alatt történt felállításában. Ez a nagyszerű fellendülés nem korlátozódott Budapestre, hanem a vidékre is átterjedt. Nemcsak a munkásságot ragadta magával, hanem a parasztok és értelmiségiek jelentős tömegeit is. A magyar munkásság legyőzte az első világháború 4 esztendős szenvedéseivel előidézett háborús fáradtságot és a kapitulánsokat, félresodorta a nyílt ellenforradalmi zavartkeltőket és fegyvert fogott a szocialista haza védelmére! A május 2-i kormányzótanácsi ülés határozata nyomán a Vörös Hadsereg egységei megkezdték az ellentámadást és május 3-án, egy nap alatt visszafoglalták Szolnokot. Szétverték a román segítséggel megszervezett, gépfegyverrel és ágyúkkal is, felszerelt szolnoki fehérgárdát, melyet burzsoák, dzsentrik, tisztek, szolgabírák, kulákok alakítottak, s amely a román csapatok előretolt egységévé vált. A vörös csapatok kivonulásakor ez a fehér gárda birtokába vette a várost — de csak 24 órára.35 Ugyanebben az időben a Balassagyarmatot védelmező csapatok néhány tisztje a székely tisztek árulását ismételte meg kicsiben. Itt május 3-án Bajátz volt százados, csoportparancsnok és Róth volt tüzérfőhadnagy „kb. 33 PI. Arch. A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyve az 1919. május 2-i folytatólagos üléséről. Ε jegyzőkönyv első részét Révész Mihály, második részét Vincze Sándor jegyezte. 31 PI. Arch. Α. Π. 14/14. 35 A szolnoki ellenforradalom leveréséről a Népszava máj. 3-i száma közöl tudósítást, amely egyezik a szolnoki vörös őrség május 7-i jelentésével (PI. Arch. Α. II. 8/11).
