Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Schütz Ödön: A mongol hódítás néhány problémájához 209
228 SCHÜTZ ÖDÖN I túlról hozzá forduló kereskedőknek is igazságot szolgáltat jószágukban való háborításuk miatt.11 0 1254 után a kereskedőkre is rájár a rúd, „sok arany- és ezüstkincset és drágaköveket" csikarnak ki tőlük.11 1 De a kereskedőarisztokrácia itt is privilegizált helyzetbe kerül ; az erzerumi mészárlásból elmenekült dúsgazdag Umek rendkívül nagy becsben állott a tatár vezetőknél, külön paizája volt magától a kagántól. A gazdag kereskedők egész falvakat, körzeteket vásárolnak a feudális uraktól és éppen ettől az időtől indul meg az a folyamat, hogy a feudális birtokok fokozatosan átmennek a kereskedők kezébe. Az iparosok fogságba hurcolásáról a források minden város elfoglalásánál külön megemlékeznek. A későbbi helyezetből következtethetőleg természetesen nem minden iparost vittek el a kagán udvara és a többi vezető rétegek szolgálatára. Azoknak a magyaroknak, örményeknek stb. nagyrésze, akikkel Rubruk Karakorumban találkozott — némileg szabadabb mozgási lehetőségeikből következtetve — feltehetőleg iparos volt. A tatárok ellen úgyszólván az egyetlen következetes ellenállóerőt az alsó rétegek képviselték. Jól kitűnik ez Damghan ostromának példájából : „A tehetős lakosság elrejtőzik a hegyekben, míg a köznép és az aljanép a városban marad és nem hódol be. (A mongolok lekaszabolják a gyülevész népet,)"11 2 § A talpraállás kérdéséről A régebbi történeti irodalomban — különösen a birodalom ázsiai birtokai tekintetében — elhomályosodik a mongol pusztítás képe a tatárok „liberális" politikája következtében. A polgári irodalom azt az eljárást avatta erénnyé, hogy a tatárok meghagyják helyükön a feudális urakat, kedveznek a papságnak és a kereskedőtársadalomnak, a lényeg azonban az, hogy mindezt a saját érdekükben, a kiszipolyozás fokozása érdekében teszik. Ennek a látszólagos „liberalizmusnak" javára könyvelték el, hogy az élet az elpusztított területeken hamarosan megindult. De az élet megindulásáról tanúskodó adatok legfeljebb a privilegizált osztályok javára meginduló életről tanúskodnak. Még a mai kaukázusontúli irodalom sem emeli ki eléggé a tatár pusztítással kezdődő hanyatlás jelentőségét annak ellenére, hogy a várostörténeti, ipartörténeti tanulmányok egyik legélesebb cezúrának a tatárjárást tekintik. Az összefoglaló művek esetében a cezúra mellőzése bizonyos mértékben érthető is, mert a tatárok után következő türkmén törzsek uralma, Timur Lenk pusztításai, az évszázadokra terjedő török, perzsa iga voltaképpen állandósította ezt a helyzetet, illetve a Kaukázusontúlon folyó állandó háborúk még súlyosbították azt. H. Manandjan a következőképpen összegezi a tatárdúlás mérlegét · „A tatár hordák ismételt betörésükkor alaposan elpusztították és tönkre tették Örményországot, de az ország gazdasági fejlődése csak időlegesen sza Uo. 458—459. 1. Vö. Zolotaja Orda 63 — 65. 1. i" Kirakosz 462. 1. 112 Rasid ed-Din 1/2. 212. 1. — Itt méltán illethetjük elfogultság vádjával Rasid ed-Dint, de nem a mongol pusztítások javallása, hanem osztálygyűlölete miatt.
