Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Schütz Ödön: A mongol hódítás néhány problémájához 209
A MONGOL HÓDÍTÁS NÉHÁNY PROBLÉMÁJÁHOZ 1 229 kadt meg".11 3 Ezt az állítást többek között azzal támasztja alá, hogy egy bizonyos szünet után megélénkült az építési tevékenység. Az kétségtelen, hogy a mongol hódítás kezdeti időszakában is épül néhány drága templom és palota, de ez legfeljebb csak annyit bizonyít, hogy a hódítókkal megegyezett egyházi és világi felső rétegek ekkor is megtalálták számításaikat. A gazdag kereskedők fentemlítött térhódítására igen jellemző az 1261-ben épített mreni palota feliratának tanúsága.11 4 Mrenben Szahmadin örmény kereskedő 40 000 arany dukátért akkor építtette magának ezt a nyári palotát, amikor az ország népe a súlyos adók terhe alatt nyögött. Manandjan másik főérve a városok, ill. a kereskedelem fellendülése. A városok sorsa azonban azt mutatja, hogy talpraállásuk kizárólag a kereskedelem fellendülésének függvénye. A kereskedelmi útvonalak ekkor Örményország déli részén, Észak-Mezopotámián vonulnak keresztül. A Trapezunt, majd a ciliciai Ajasz és Tebriz közötti kereskedelmi úton fekvő városok legalábbis kereskedelmileg (elsősorban transitkereskedelemről van szó!) tényleg hamar magukhoz térnek. Az északi városok azonban nem osztoznak ebben a fellendülésben : az északazerbajdzsáni Bajlakan, Gandzak sosem álltak helyre. Ani, a Bagratidák ragyogó székvárosa, ha kissé magához is tért a pusztítás után, régi lüktető életét elvesztette, a XVI. században már csak falu, a XVIII. században pedig már csak rom. Bármilyen pusztítást okoztak is volna a tatárok, ez mégsem indokolja, hogy a, legnagyobb kereskedelmi és ipari centrum ne tudott volna talpraállni. Ennek legfőbb oka a kereskedelmi útvonal délre való eltolódása, különösen az Aranyhorda és a Hulagida birodalom közti ellenséges viszony kiéleződésével. Ani esete mutatja, hogy a tatár megszállás alatt a termelőerők nem tudtak magukhoz térni még a pusztító orkán elvonulása után sem a hihetetlen kiszipolyozás miatt, amelyről legékesszólóbban az Ani-beli Manucse mecset falában levő kőtábla tanúskodik. Eszerint az AbuSzaid ilkán (1316—1335) uralkodása előtti időben különböző törvénytelen adókat préseltek ki a lakosságból, úgyhogy a város „kezdett elnéptelenedni, a köznép tagjai szétszóródtak, a város és terület nagyjai a kalan és ternagir miatt ingatlan, ingó vagyonukat és családjukat elhagyták és eltávoztak".115 A termelőerők pusztulásáról tanúskodik az ipar sorsa is. Az elhurcolás után maradt iparosok nem tudnak nyersanyaghoz jutni, nincs kereslet és ezenkívül mérhetetlen adókkal sújtják őket, úgyhogy teljesen tönkreteszik a XIII. század elején virágzása tetőfokán álló örmény ipart.11 ® De még szomorúbb a mezőgazdaság sorsa. A megmaradt lakosság is elvándorol és így rendkívüli módon esnek a földárak. A gazdag Umek a fia által később (1283-ban) a getiki egyházközségnek ajándékozott birtokát akkor vette, mikor birtok olcsó volt, az arany viszont drága".11 7 Ha a Hulagida birodalom egyes területein a kereskedelem fel is lendült, a termelőerők a. mongolok alatt nemcsak hogy nem fejlődtek, hanem lehanyatlottak. Kazvini szerint a kincstár bevétele Rum provinciából a mongolok alatt 15 113 H. A. MaHandHH: Ο ToproBJie H ropoaax ApMemiH Β CBH3H C MHPOBOÍÍ ToproBJieü ΛρβΒΗΜχ BpeMeH. EpeBaH. 1954. 283. 1. "«Uo. 284. I. 115 Uo. 302, 303. 1. 116 CoBeTCKaH Apxeojionin XXVI. 151. 1. 117 Manandjan : Torgovlja 281. 1.
