Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Schütz Ödön: A mongol hódítás néhány problémájához 209
226 SCHÜTZ ÖDÖX A leigázott népek társadalmi osztályairól A tatárok kíméletlen vandalizmusa végigvonul a hódítások egész történetén, de a hadvezetés intenciói szerint nem egyformán nyilvánul meg a különböző társadalmi osztályokkal szemben. A borezmi hadjárat idején az ellenálló emireket a katonasággal együtt legyilkolják, de a meghódolókat többnyire megkímélik és vazallusukká fogadják. A Kaukázusontúlon a feudális urak közül alig néhány esik áldozatul, mert legnagyobb részük 1236-ban elmenekül, vagy behódol. Az elmenekülő Vahram Gageci még várainajt is megtiltja az ellenállást, sőt fiát is visszatartja attól, hogy Samkor védelmére siessen.9 6 Avag Kajenben, Haszan Dzsalal Khokhanaberdben, Elikum Hraskhaberdben megadja magát9 7 és mint a tatárok vazallusa igazgatja tovább birtokait. Mikor az elmenekültek tudomást szereznek róla, hogy rendi társaiknak nem esett bántódásuk, visszatérnek birtokaikra. A tatárok teljes önállóságot adtak a feudális uraknak, hogy ezzel is gyöngítsék a központi hatalmat. Bizonysága ennek, hogy egy 1240-ből való gandzaszari feliraton Haszan Dzsalal magát Arcakh királyának titulálja.98 Lényegében azonban ez az önállóság annyit jelent, hogy a feudális urak segédcsapatokat kötelesek szolgáltatni, az átutazó közegeket (a lakosság terhére) ellátni és a súlyos adókat kell kipréselniük alattvalóikból.9 9 Ha a fenti példákat párhuzamba hozzuk a magyar feudális urak sorsával, mintegy választ kapunk Zichy problémájára, hogy miért nem haltak ki egyes ágak Magyarországon :10 0 nyilván mert a feudális urak nagy része elmenekült. Tehát ez semmiképp sem nyújt alapot arra, hogy emiatt a helybenmaradt köznép pusztulását kétségbe vonjuk. A főurak magatartásával szorosan összefügg a kaukázusontúli várak sorsa. Az ma már általánosan ismert tény, hogy a tatárok számára a kínaiaktól tanult (de a muzulmán országokban is megfelelő szakemberekkel rendelkező) ostromtechnika révén a várak és városfalak (úgy mint Magyarországon sem) nem jelentettek áthághatatlan akadályt és így (az elfoglalt helyeken kívül) azért élték túl a tatárjárást, mert a tatárok előkészítő, felderítő hadjárataikban „nem vetettek olyan súlyt a várak, városok elfoglalására".10 1 Itt bizonyos megkülönböztetést kell tennünk a lényegében könnyebben hozzáférhető városfalak és a természeti adottságok révén szinte hozzáférhetetlen sziklavárak között. Szubotaj és Dzsebe 1220/21-i hadjárata során több várost bevesz, de sziklavárak ostromába nem bocsátkozik. Éppen ezért csak a felkészületlenséggel, feudális torzsalkodással és a főurak gyávaságával magyarázhatjuk, hogy a legtöbb kaukázusontúli sziklavár szinte harc nélkül került a hódítók kezébe. „És mert igen csalárdak voltak és agyafúrtak — mondja Kirakosz —, elfoglaltak és leromboltak sok erődöt és várat."10 1 " 90 Kirakosz 220. . 97 Manandjan: Krit. áttek. 201 — 205. 1. 98 Teghekagir 1947. 4. sz. 78. 1. 99 A tatárok nem voltak különösen hálásak szolgálataikért, 1261-ben Haszan Dzsalalt és Zakarét kivégzik. Kirakosz 501, 503. 1. 100 Zichy: i. m. 87. 1. 101 Századok 1952. 340. 1. — Mindenesetre a jól szervezett ellenállás sok esetben sikerrel járt (vö. Hadtört. Közi. 1954. 1. sz. 156. 1. 75. j.), elsősorban az előkészítő hadjáratok idején. loia Kirakosz 219. 1.
