Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Schütz Ödön: A mongol hódítás néhány problémájához 209
A MONGOL HÓDÍTÁS NÉHÁNY PROBLÉMÁJÁHOZ 1 215 A tatár stratégiáról és taktikáról A tatárjárás számos hadtörténeti feldolgozásában világosan kirajzolódik a hódító hadjáratok stratégiai előkészítésének képe, melynek fő tényezői az előzetes fenyegetőzés, megfélemlítés, az eredetileg kisebbszámú mongol csapatok hasonló harcmodorú, főleg török nomádokkal való feltöltése, a leigázott országokból kikényszerített katonaság felhasználása, a foglyok segédszolgálatra, ill. modern kifejezéssel élve ágyútöltelékként való bevetése, a végleges leigázást megelőző felderítő-előkészítő hadművelet, a harapófogószerű hadműveleti forma mintegy oldalbiztosításképpen, sokszor legyezőszerű hármas tagozódásban, a központi véderő megtörésének, az uralkodó elfogásának célja. A stratégiai tervezés meglehetősen egysíkúnak látszik és ez érthető is, mivel a nomád hadviselés alkalmazott módszerei majd minden esetben sikerrel jártak a nagyobbára a feudális szóttagoltság állapotában levő ellenfelekkel szemben. Taktikájukban is a kipróbált nomád módszerek többé kevésbé hasonló alkalmazása áll előtérben : esetleges számbeli kisebbségüknek csellel, a megfélemlítés legdurvább, a pusztítás legvandálabb eszközeivel való kompenzálása. Az egész hódítási korszakban főbb vonalaikban azonosak a stratégiai elvek és a taktikai megvalósítás, és ebből adódik, hogy a „more tartarico" meghatározás sokszor elegendő egyes haditények jellemzésére. Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a stratégiai célok eléréséhez alkalmazott taktikai megoldásokban a hadvezéreknek, sőt alacsonyabb rangú parancsnokoknak is elég szabad kezük van, ami a tatár hadviselés rendkívüli rugalmasságát biztosítja. Okok, ürügyek A mongol hódítás forrásai a hadjáratok megindításának kérdésében mindenütt számon tartanak valamilyen megokolást. A leggyakoribb ürügy a tatár követek megölése. így találjuk ezt már az otrari incidenstől kezdve (mely után 1219-ben a mongol hadigépezet a horezmsah birodalmára zúdult) egészen Magyarország lerohanásának megokolásáig. Mindenesetre nem feltétlenül kell hitelt adnunk a követek megöléséről szóló farkas és bárány meséknek, és semmiképpen sem vonhatjuk le belőlük azt a következtetést, hogy a mongol hadvezetés „csak felbőszítés esetén" bocsátkozott harcba.3 1 Egyes esetekben persze előfordulhatott, hogy a lakosság a tatár követek fenyegetései folytán nem tudott gátat vetni jogos felháborodásának. A tatár követek fennhéjázó és fenyegető viselkedésére bátran következtethetünk a nagykánok által a pápához, ill. az uralkodókhoz intézett levelek hangjából.32 Erre utal Dzsingisz kán apokrif jaszájának Bar Hebraeus szír krónikájában található egyik kitétele, hogy „ha [a mongoloknak] levelet kell írniuk, vagy követet küldeniük, ne fenyegessék őket [a címzettet] seregük nagyságával és 31 G. Slrcikosch-Grasumann : Der Einfall der Mongolen in Mittel-Europa in den Jahren 1241 und 1242. Innsbruck, 1893. 148. 1. : „die ganze frühere Geschichte der Mongolen gibt kein Beispiel, daß die Führer und Feldherren dieses Volkes ungereizt sich in den bedenklichen Kampf mit einem gefährlichen Gegner eingelassen hätten". 32 Pl. Kujuk levele IV. Incéhez Magyarország lerohanásának „megokolásával". Lásd P. Pelliot : Les Mongols et la papauté, 11. kk. 1. — Egyéb ürügyeket lásd : Pálfy I. : A tatárok és a ΧΠΙ. századi Európa, Bpost. 1928. 33. 1.'
