Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Schütz Ödön: A mongol hódítás néhány problémájához 209
A MONGOL HÓDÍTÁS NÉHÁNY PROBLÉMÁJÁHOZ 211 igázott országok szempontjából a legélesebb cezúra az az időpont, amikor a tatárok a nomád rablási „munkafolyamatról" a kiszipolyozásra, kizsigerelésre térnek át. Ennek az új kizsákmányolási formának a kezdőpontját a legjobban a leigázott országokban tartott népszámlálások dátumai jelzik (Észak-Kínában 1236, a Kaukázusontúlon 1254,8 Oroszországban 1257). Ez a korszakhatár élesen kirajzolódik a leigázott országok forrásanyagában : „Mindenkitől olyan roppant a-dót követeltek — panaszolja Kirakosz —, ami meghaladta teherbírásukat. És a nép kezdett nyomorba süllyedni; a tatárok hihetetlen kínzással, gyötréssel és kínzószerszámokkal nyomorgatták őket. Aki elbújt, elfogták, megölték. Aki nem bírta az adót leróni, gyermekét vitték el adó fejében."9 A zaklatás ugyan a Kaukázusontúlon már az 1236. évi végleges leigázás után is napirenden volt, de úgy látszik elsősorban a feudális urakat érintette, akiknél a legtöbb érték volt felhalmozva. (Mindenesetre az urak tekintetében a kisebb és nagyobb tatár katonai parancsnokok önkényének később némileg gátat vetettek a nagykán által kiadott paizák.) A lakosság szempontjából — mint forrásainkból kitűnik — ezek az alkalomszerű rendszertelen sarcolások nem okoztak olyan általános elkeseredést, nyomort, mint az 1254-ben hivatalosan kirótt és az ezenkívül a helyi mongol közegektől önkényesen behajtott különböző adók. (L. alább az Ani-beli felirat szövegét.) Ezek alapján a Kaukázusontúlon az első pusztító razziától a népszámlálásig terjedő időt hozzávetőleg három szakaszra bonthatjuk : 1. a végleges leigázásig terjedő időszakra (1236-ig); 2. a tatár katonaság sarcolásainak szakaszára; és 3. a baszkak rendszer megvalósításának kezdeti stádiumára, mely utóbbi a Kaukázusontúlon Kujuk idején indult meg.1 0 Nomád jelleg A hódításkori mongol társadalom legfontosabb problémája a feudalizálódás kérdése. Vlagyimircov munkájának megjelenése óta különösen élénk viták folynak arról, hogy indokolt-e a külön „nomád" kategória felvétele a feudalizmus keretén belül.1 1 Mint a Voproszi Isztorii hasábjain ismertetett viták is megmutatták, ez a bonyolult probléma távolról sem ért még meg annyira, hogy a feudalizmus klasszikus formájának ismérvei alapján a kategorizálás eldönthető volna. A tatárjáráskori mongol társadalom szervezeti alapformáinak ismeretében egyelőre az látszik legfontosabb feladatnak, hogy bő anyaggyűjtéssel a társadalmi jelenségeknek, szervezeti formáknak az adott társadalom keretén belül betöltött mennyiségi és minőségi súlyát (pregnáns nyelvészeti szakkifejezéssel „megterheltségi fokát") vizsgáljuk, hogy a klasszikus fejlődéssel való összevetésben a domináló ismérvek mellett ezek milyen alapot nyújtanak egy esetleges subspecies felvételére. Alanti megjegyzésekkel még ezt az anyaggyűjtő célt sem tűzzük magunk elé, csupán a magyarországi tatárjárás vonatkozásában Ogodaj és Batu szemé. 8 H. Manandjan (Knnakan teszutjun haj zsoghovrdi patmutjan [Az örmény nép történetének kritikai áttekintése] III. 1952. Jereván. 244, 248. 1.) ugyan egyik helyen ezt a határvonalat a Kaukázusontúlnak a Hulagida birodalomba való besorolásával jelzi (1256), de lényegében az 1254-es határvonalat tartja döntőnek. 9 Kirakosz 401. 1. 10 Uo. 447—448. 1. 11 Lásd a Bonpocbi íicTopun 1955. évf. vitacikkeit és 1956. 1. sz. 75. 1. 1*
