Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Ünnepi ülés a Magyar Tudományos Akadémián az 1918. évi októberi forradalom 40. évfordulója alkalmából (1958. október 31.) 183

KRÓNIKA 187 a Vyx-jegyzékkel foglalkozott és rámutatott az antant-békekonferencia Magyarországra vonatkozó intézkedéseinek a szovjetellenes intervencióval való összefüggéseire. A békekonferencia határozatának átadásával — hangoztatta az előadó — a magyar forradalom válaszút elé érkezett. Idegen megszállás, a kapitalizmus megszilárdítása és ellenforradalmi restauráció az antant segítségével, vagy harc a nemzeti önrendelkezésért, a forradalom vívmányainak védelméért és Szovjet-Oroszországgal szövetségben előre a proletárdiktatúra útján a szocializmushoz — így tette fel 1919. március 21-én a kérdést a történelem. Ε két lehetőség felé tapogatódzott Károlyi Mihály is, aki a március 21-i minisztertanácsi ülésen egyrészt egy tiszta szociáldemokrata kormány megalakítását és a kommunistákkal való megegyezést javasolta, másrészt az eseményekről értesítette Bethlen Istvánt és hozzá is kérdést intézett egy esetleges kormányalakításra vonatkozólag. Március 21-én, ebben a sorsdöntő órában nemcsak a munkásság, de a magyar nép óriási többsége is az imperialista megszállás ellen, a szocializmus ügye mellett döntött. Az előadó a magyar proletárforradalom győzelmének és jelentőségének méltatásával fejezte be referátumát. A következő referátumot Hajdú Tibor, a Párttörténeti Intézet munkatársa tartotta ,,A tanácsok szerepe a polgári demokratikus forradalomnak proletárforradalommá történt átnövéseben" címmel. Mint megállapította, 1918 és 1919 magyar forradalmainak egyik jellegzetessége az volt, hogy bár a két forradalom célkitűzései és eredményei különbözők voltak, mindkét forradalom ütközeteit lényegében ugyanazok az erők vitték győzelemre. A második, ti. 1919 márciusi forradalom nem az első forradalom rendje ellen harcolva, hanem azt továbbfejlesztve jutott győzelemre. Ε sajátosság fényénél vizsgálta meg előadásában Hajdú Tibor a tanácsok szerepét, amelyeknek nagy részük volt az 1918-as októberi forradalom vívmányainak továbbfejlesztésében, illetve szocialista forradalommá való átnövesztésében. A kérdés konkrét kifejtése során Hajdú Tibor rámutatott arra, hogy bár az 1918-as októberi forradalom vezető ereje a munkásság és parasztság volt, a forradalom eredményei távolról sem feleltek meg a forradalmi osztályok céljainak. A forradalom napjaiban ugyan a nép a kezében tartotta a hatalmat, megfelelő szervezet híján mégsem tudta az ország kormányzását magához ragadni. Az 1918-as októberi forradalom győzelmét követő hetekben tehát olyan átmeneti helyzet alakult ki, amelyben továbbfolyt az osztályok harca a hatalomért. Ehhez a hatalomért folyó harchoz nyújtott nagy segítséget a forradalmi erők számára a tanácsok megalakulása. Ez azt jelentette, hogy az üzemekben, városokban és falvakban, sőt sok katonai alakulatban is a burzsoá államhatalom szerveivel szemben feltűntek a nép hatalmának képviselői. A továbbiakban az előadó részletesen vázolta azt a folyamatot, amelynek során a tanácsok egyre inkább a radikális, forradalmi célkitűzések szószólóivá váltak. A tanácsok ugyanis kezdetben nem fordultak azonnal szembe a Károlyi-kormánnyal, és ha bizalmatlanul szemlélték is tevékenységét, elismerték a forradalom kormányának. Ennek oka az volt, hogy a munkástanácsok a Szociáldemokrata Párt vezetése alatt álltak, márpedig az SzDP résztvett a kormányban és a munkástanácsok számára nem a forradalom továbbfejlesztését jelölte meg feladatként, hanem az elért eredmények stabilizálását, a harcot ,,a tömegek anarchiája" ellen. Ami a katonatanácsokat illeti, ezek egy része szintén az SzDP, más része pedig éppen a monarchista törzstisztek befolyása alatt állt. Más volt a helyzet — mutatott rá Hajdú Tibor — a falusi tanácsoknál. A polgári forradalom győzelme után maga a kormány bocsátott ki azonnal felhívást a helyi „nemzeti tanácsok" megalakítására, de ezek megszervezésével a korábbi törvényhatóságok vezető tisztviselőit bízta meg. Tehát nem a néptől remélte a régi közigazgatás elűzését, hanem a közigazgatástól a számára nem kívánatos népmozgalmak megfékezését. A falusi tanácsok jelentős része így a jegyzők vezetésével alakult meg. A tanácsok többsége azonban nem vállalta a jegyzők vezetését, sokszor még működésüket sem tűrte, s egyre inkább a paraszti demokrácia forradalmi szervévé alakult át. Sok falusi nemzeti tanács a forradalmi parasztmozgalmak élére állt, így Szeghalmon, Balmazújvároson, Békéssámsonban vagy a zentai járásban. Másutt a helyi tanácsok megadóztatták a gazdagokat, felkutatták és kimérték az élelmiszer készletekét, elcsapták az elöljáróságot, rendelkeztek a község vagyonával, segítették a szegényeket. Ugyanakkor részt vettek a nemzetőrségek szervezésében is, hogy óvják a forradalom rendjét. A polgári forradalom győzelmét követő hetekben ezek a paraszttanácsok voltak a legforradalmibb tanácsok — állapította meg Hajdú Tibor. ' 1918 decemberében azután újabb erjedés indult meg a munkásosztály soraiban, s így természetesen a munkástanácsokban is, melyek forradalmasodása hamarosan túlszárnyalta a falusi tanácsokét. Ebben a fejlődésben döntő szerepe volt á Kommunisták