Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Ünnepi ülés a Magyar Tudományos Akadémián az 1918. évi októberi forradalom 40. évfordulója alkalmából (1958. október 31.) 183

186 KRÓNIKA tak. Bár — mint mondotta — a magyaf történészek között ma még nincs egységes vélemény azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a forradalom következtében előállt helyzetet nevezhetjük-e az orosz februári forradalom utáni helyzethez hasonlóan kettős hatalomnak, annyit bizonyosan meg lehet állapítani, hogy a forradalom eredményeként kialakult hatalmi viszonyokat, osztálytartalmukat illetően, semmi esetre sem tekinthetjük egyszerűen a burzsoázia diktatúrájának. A burzsoázia látszólag ugyan hatalmon volt, de távolról sem tehette azt, amit szeretett volna, s akaratát csak nagyon korlátoltan tudta keresztülvinni. A munkásosztály viszont nem volt hatalmon, de követeléseit a különböző népi szervek, a kezében levő fegyver és a kormányra gyakorolt tömegnyomás segítségével messzemenően érvényesíteni tudta. így történt ez már a forradalom második napján, amikor a koalíciós kormány miniszterei a király kezébe előző napon letett esküjüket a tömegek nyomására visszavonni kényszerültek. Vagy amikor a burzsoázia a honvédelmi minisztérium segítségével megbízható, fegyveres erőt próbált szervezni, ez a kísérlet végülis a budapesti helyőrség december 12-i tüntetésének hatására a honvédelmi miniszter távozásához vezetett. 1919 januárjában a kormány további sorsáról már a budapesti munkástanács ülésén döntöttek. Ugyancsak 1919 január elején a munkások, a kormány elképzeléseivel nem törődve, megkezdték az üzemek lefoglalását, a parasztok pedig a földreform-törvényre nem egy helyen a földek elfoglalásával válaszoltak. A vidéki munkástanácsok eleinte csak beavatkoztak a közigazgatás teendőibe, később lefegyverezték és elzavarták a csendőröket és a kormány által vidékre küldött kormánybiztosokat. Mindebből az előadó a?t a következtetést vonta le, hogy az 1918-as októberi forradalom utáni hatalmi viszonyok igen közel álltak nálunk ahhoz, amit Lenin a munkásság és parasztság forradalmi demokratikus diktatúrájának nevezett. . Előadása további részében Siklós András két, a forradalom végső kimenetele és továbbfejlődése szempontjából nagyjelentőségű kérdéssel, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásával és a Magyarországgal szomszédos új nemzeti államok létrejöttével foglalkozott. Ami a KMP-t illeti, rámutatott arra, hogy a párt megalakulásával létrejött a forradalom továbbviteléért harcoló munkások és parasztok központi irányító és vezető szerve, amely világos és határozott programot adott a polgári kormánynyal egyre inkább elégedetlen néptömegek számára. A kommunista párt bátran hirdette, hogy a kapitalizmus megérett a bukásra és napirendre került a proletárforradalom. Bátran követelte, hogy a munkásság vegye kezébe saját sorsának irányítását, valósítsa meg saját hatalmát, a proletariátus diktatúráját. A párt fellépett a parlamenti illúziók ellen és a burzsoá nemzetgyűlés létrehozása helyett a tanácskongresszus összehívásáért szállt síkra. Követelte a munkásellenőrzés bevezetését a gyárakban, a földek azonnali elfoglalását a földműves szegények tanácsai útján. A hadsereggel kapcsolatban egy valódi néphadsereg létrehozása, a burzsoázia lefegyverzése és a proletariátus felfegyverzése volt a cél. A külpolitikában a párt a magyar és a nemzetközi szocialista forradalom ügyének elválasztbatatlanságát hirdette és rámutatott arra, 'hogy segítséget nem az antant imperialistáival, hanem a nemzetközi forradalmi proletariátussal, a Szovjetoroszországgal létesítendő szövetség adhat. A párt célkitűzései tehát nem szűken értelmezett munkáskövetelések voltak ; amikor a kommunisták a munkásosztály hatalmáért és érdekeiért síkra szálltak, egyúttal az összes dolgozók érdekeinek és vágyainak is hangot adtak és kiállásuk a proletárinternacionalizmus mellett egyúttal a magyar nemzeti érdekek legigazibb védelmét jelentette. Siklós András foglalkozott azokkal a hibákkal is, amelyeket a fiatal kommunista párt munkája során elkövetett, amelyek a leninizmus tanításának felszínes ismeretéből, a magyarországi gazdasági-társadalmi viszonyok mélyreható elemzésének hiányából fakadtak. Hangsúlyozta azonban, hogy e hibák és hiányosságok ellenére a kommu

nista párt megalakulása a forradalom előbbrevitele szempontjából igen nagy jelentőségű volt. Amit a fiatal kommunista párt a leninizmusból már megértett, az a leglényegesebb volt a magyar forradalom problémái közül, amit pedig nem értett meg, annak árnyoldalai később, inkább csak a hatalom meghódítása után mutatkoztak meg. Az új nemzeti államok kialakulásával, a nemzetiségi területek elszakadásával, illetve a magyar lakosságú területek egy részének idegen megszállás alá kerülésével kapcsolatban az előadó vázolta, hogy a demarkációs vonalak újra és újra való megváltoztatása következtében hogyan foszlottak szét a burzsoáziában és a tömegekben a kormánynak Wilsonhoz és az antanthoz fűződő kapcsolatairól élő illúziók. Megállapította, hogy a polgári demokratikus kormányzat ebből eredő gyengülése kedvező feltételeket hozott létre a forradalom továbbviteléért harcoló erők számára, de rámutatott, hogy ez a helyzet az ellenforradalmi erőket is aktivizálta, mert az idegen megszállás újra lángra lobbantotta a nacionalizmust és olyan légkört teremtett, amely előnyös volt a reakció szervezkedéséhez. Az ellenforradalmi erők szervezkedésének ismertetése után az előadó