Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Ünnepi ülés a Magyar Tudományos Akadémián az 1918. évi októberi forradalom 40. évfordulója alkalmából (1958. október 31.) 183

KRÓNIKA 185 emelkedett. Gyakran már a menetszázadokból megszöktek a katonák. Még többen hazajöttek szabadságra — idézte az előadó Lukachichot — s „elfelejtettek" visszatérni a frontra. Hónapokon át „keresték" az ezredüket ; ide-oda utaztak a Monarchiában, de soha nem oda, ahol ezredüket tudták. 1918 első felétől kezdve napirenden voltak a katonazendülések, amelyek egyre nagyobb gondot okoztak a hadseregfőparancsnokságnak. Előfordult, hogy a katonák agyonlőtték tisztjeiket, majd a hegyekbe, erdőségekbe menekültek és ott védelemre rendezkedtek be. A szaporodó lázadásoknak volt azonban egy nagy fogyatékosságuk : egymástól elszigetelten robbantak ki, s kizárólag a mögöttes területeken állomásozó menetalakulatokra terjedtek ki. Az engedelmességet megtagadó legénység ekkor még messzebb menő politikai programot sem tűzött ki magának, megelégedett azzal, hogy kivonja magát az arcvonalszolgálat alól. Szemléletes képet festett Balázs József azokról az állapotokról is, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének élelmezésében és ruhaellátásában uralkodtak. Idézte azt az 1918 januárjában megtörtént esetet, amikor a katonák éjszaka kiásták a földből és nyersen megették azt a burgonyát, amit előzőleg, felsőbb parancsra, elvetettek. A katonák az előírásos napi lisztmennyiség felét, a húsfejadag egynegyed részét kapták meg. Nem meglepő tehát, hogy egy 1918-ból származó adat szerint a katonák átlagos testsúlya 50 kilogrammra csökkent. A ruházati ellátás anarchiájának jellemzéséül az előadó elmondta, hogy a harcosok nyáron, rekkenő hőség idején gyakran posztóruhában, télen viszont köpeny nélkül látták el a nehéz szolgálatot. Idézte Sréter István volt honvédelmi minisztert, aki leírja, hogy amikor leléptette a vele beszélő bakákat, azok hátrafelé lépdelve távoztak, nehogy mezítelenségüket mutogassák elöljárójuknak. A losonci 16-os tüzéreknél például csak a legénység felének volt használható lábbelije. A tüzéreknek tehát mindig csak a fele lehetett szolgálatban, s a szolgálatváltás rendjéhez hozzátartozott a lábbelicsere is. A Monarchia hadseregének bomlási folyamata a felsorolt okok következtében 1918 őszére annyira előrehaladt, hogy szeptemberben már nemcsak egyes katonák, altisztek és tisztek szöktek át az ellenséghez, hanem egész egységek (szakaszok) eltűntek éjszakánként. A vezetés teljesen tehetetlen volt a hadsereg e felbomlásával szemben. A katonai hatóságok úgy próbálták elejét venni az elégedetlenség és a forradalmi eszmék terjedésének, hogy a front egyes helyein büntető-zászlóaljakat szerveztek. Mivel eszmeileg semmi olyan újat nem tudtak mondani, ami a hadsereg előtt rokonszenves lett volna, a régi jelszavak pedig elveszítették varázsukat, 1918 októberében teljes fejetlenség kapott lábra közöttük. Hol elrendelték a levelek cenzúráját, hol megszüntették. Az egyszerű katonák és haladó gondolkodású tisztek pedig egyre inkább az antimilitarista agitátorokra hallgattak, akik nemcsak a háború igazi mozgató rugóit ismerték fel, de a háborúból kivezető helyes utat is meg tudták mutatni. Példaként elmondták, hogy Oroszországban megölték a cárt, elkergették a „burzsujokat", a munkások vették kezükbe a hatalmat s a maguk részéről be is fejezték a háborút. Előadása befejező részében Balázs József a hadsereg alakulatainak és a katonatanácsnak az októberi „őszirózsás" forradalomban játszott szerepével foglalkozott. Ezután Siklós András egyetemi adjunktus olvasta fel ,,Αζ 1918-as polgári demokratikus forradalom jellegének és sajátosságainak kérdéséhez" című előadását.3 Elöljáróban hangsúlyozta, hogy 1848 óta nem csapott olyan magasra a szenvedélyek lángja, nem volt olyan széles, a dolgozók minden rétegét átfogó tömegmozgalom Magyarországon, mint 1918 őszén és az azt követő forradalmi időszakban. Az előzmények felvázolása után Siklós András részletesen foglalkozott az 1918-as októberi forradalom sajátosságaival és megállapította annak polgári demokratikus jellegét. Polgári volt ez a forradalom abban az értelemben, hogy céljai, amelyeket maga elé tűzött és amelyeket közvetlenül megvalósíthatott, nem lépték túl a XVILI. és XIX. század polgári forradalmai által kitűzött és más országokban már megvalósított feladatokat. De az októberi forradalom — mutatott rá az előadó — mégis több volt egyszerű polgári forradalomnál. Több volt, mert a forradalom hajtóerejét kezdettől fogva nem a burzsoázia, hanem a proletariátus és a munkássággal együtt fellépő más rétegek és osztályok alkották. A forradalom győzelmét Budapesten a munkásság és a katonaság vívta ki és ezt a győzelmet a vidéki tömegmozgalmak, paraszti megmozdulások tették teljessé. Az előadó ezután azokkal a bonyolult hatalmi viszonyokkal foglalkozott, amelyek az októberi forradalom győzelmét követő időszakban a magyar politikai életben kialakul* • Siklós András előadása „Az 1918. évi magyarországi polgári demokratikus forradalom 40. évfordulójára" cimmel megjelent a Párttörténeti Közlemények 1958. évi 4. számában.