Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - Ünnepi ülés a Magyar Tudományos Akadémián az 1918. évi októberi forradalom 40. évfordulója alkalmából (1958. október 31.) 183
184 KRÓNIKA erőviszonyok" címmel.1 Előadásában az 1918-as októberi hazai forradalmi események széles nemzetközi hátterét vázolta fel. Bevezetésül az előadó hangoztatta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése eredetileg nem szerepelt az antant nagyhatalmak háborús célkitűzései között. Bár 1917 januárjában Wilsonnak adott válasz jegyzékükben — igen általános megfogalmazásban — Anglia és Franciaország ígéretet tettek a Monarchia nemzeti-,elnyomás ^ alatt sínylődő népeinek a felszabadítására, ez az ígéret csak taktikai meggondolásból történt. A Habsburg-birodalom felszámolása az oroszországi februári forradalom győzelme után újból a süllyesztőbe került és sajátságos módon angol és francia részről éppen akkor kezdték újonnan felfedezni az Osztrák-Magyar Monarchia értelmét, amikor a cári Oroszország eltűnésé után korábbi viszonylagos létjogosultsága is megszűnőben volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomott népeinek felszabadulási törekvéseiben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme hozta meg a döntő fordulatot. Az a körülmény, hogy a forradalom győzelme után az orosz proletariátus a gyakorlatban is érvényesítette a nemzeti kérdésben elfoglalt lenini álláspontot, a győzelmes szocializmus országát példaképül állította az elnyomott népek elé. Végzetes módon azonban — és ezért az elnyomott népek munkásosztályán és szocialista mozgalmán túl különös felelősség terheli az uralkodó (osztrák és magyar) nemzetek proletariátusát és munkásmozgalmát — az elnyomott népek nemzeti mozgalmai élére polgári, kispolgári és jobboldali szociáldemokrata elemekből álló csoportok kerültek. Ezek értetlenül, sőt ellenségesen áltak szemben az oroszországi forradalom eseményeivel, különösen attól kezdve, hogy azok a szocialista forradalom irányában kezdtek fejlődni. A Monarchia széttörését és a vezetésük alatt létrehozandó új államok létjogosultságát éppen azzal kívánták indokolni, hogy a forradalom veszélyével szemben nagyobb biztosítékot tudnának nyújtani, mint a roskatag· és idejét múlt Ausztria-Magyarország. Előadása további részében Zsigmond László vázolta az 1918 tavaszán és nyarán előállt helyzetet, amikor az általános forradalmi fellendülés következtében a nemzeti függetlenségi mozgalmak mind erőteljesebben feszítették azokat a szűk korlátokat, amelyeket az antant nagyhatalmak számukra ijfiegszabtak. Az események sodrában most már Clémenceau, Lloyd George és Wilson is arra kényszerültek, hogy sutba dobják 1 korábbi koncepciójukat, s így befolyásuk alatt tartsák a Monarchiát belülről feszítő mozgalmakat. A nemzeti függetlenségi mozgalmak ereje széttörte az Osztrák-Magyar Monarchiát és kész helyzet elé állította — fejezte be fejtegetéseit Zsigmond László — a győztes imperialista koalíció vezető nagyhatalmait. Zsigmond László előadása után az első referátumot Balázs József őrnagy, a Had- ι történelmi Intézet munkatársa tartotta,, Az osztrák-magyar hadsereg felbomlása és a magyar , polgári demokratikus forradalom győzelmének katonai vonatkozásai" — címmel.2 Előadása elején elemezte azt a szoros és sokrétű kapcsolatot, amely az 1918. évi magyar polgári demokratikus forradalom győzelme és Ausztria-Magyarország első világháborúban elszenvedett veresége között fennáll. Vitatkozva a két világháború közötti ellenforradalmi hadtörténetírók állításaival, akik szerint az osztrák-magyar haderő az első világháborúban mindvégig „teljes fegyelemben, becsülettel kitartott", Balázs József nagyszámú adat felsorakoztatásával mutatta meg azt a bomlási folyamatot, amely előkészítette e hadsereg hihetetlenül gyors, szinte órák alatt végbement szétesését 1918 októberének utolsó napjaiban. A katonák egy része — mondotta — már 1916-ban elítélte a háborút és azzal együtt az uralkodó osztályok nemzetellenes politikáját. A katonai fegyelemnek ebből következő bomlását a katonai bíróságok növekvő tevékenységével érzékeltette. Előadása további részében Balázs József nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a gépi korszak háborúiban a hadsereg hangulatának a változásai milyen szorosan függnek a hátország lakosságának a helyzetétől és hangulatától. Az általános hadkötelezettség bevezetésével és a hadkiegészítés kiszélesített rendszerével létrehozott tömeghadseregekben ugyanis — mondotta — lényegileg maga a társadalom öltözik uniformisba. Amilyen a társadalom olyan a hadsereg ; amilyen eszmék élnek a lakosságban, olyan eszmék vernek gyökeret a hadseregben is. Mivel az első világháború imperialista célokért robbant ki és sem mi haszna sem volt belőle a dolgozó népnek, érthető, hogy hamarosan fásultság vett erőt a Monarchia katonáin, meglazult a fegyelem és mind többen vonták ki magukat az arcvonalszolgálat alól. 1918 februárjában becslések szerint — 50.000 katonaszökevény bujkált a fővárosban és környékén. 1918 augusztusára ez a szám 100.000-re 1 Zsigmond László előadását a Századok jelen számában teljes terjedelemben közöljük a tanulmányok között. Ε helyen az előadást csak vázlatosan ismertetjük. — A szerk. 2 Balázs József előadását teljes terjedelemben közli a „Hadtörténelmi Közlemények" 1958. évi 3—4. száma
