Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése 174

176 KRÓNIKA nem vehette igénybe. Azóta tehát — ezért magam viselem a felelősséget — több titkársági ülés nem volt. 1957 folyamán azonban egymásután élénkültek meg, ha nem is a régi intenzitással, a társulati munka egyes területei. A kiadványsorozatok újabb kötetei jelentek meg, megkezdte és folytatja munkáját a Századok szerkesztőbizottsága és szerkesztősége is. Bár vidéki csoportjaink egyrészénok vezetőségét az ellenforradalmi események meglehetősen szétzilálták, mégis lassan kezdtek a csoportok is lábraállni. A tanári tagozat is újból megkezdte előadásait. Mindez azonban, ha nem is egyéni kezdeményezésből született, egészében véve nélkülözte a Társulat felső vezetésének tervszerű irányítását. Ahhoz sem sokkal járult hozzá, hogy a Társulat sajátos jellege, működésének főterülete, a „társulati élet" kellően érvényesüljön. Súlyosan érintette Társulatunkat, hogy az Akadémia csökkentette anyagi támogatását. Bár ez a probléma a társulatoknál joggal kívánható „önellátás" fokozatos bevezetésével megszüntethető, átmenetileg zavarokat okoz. Pénzhiány következtében alig tudjuk ellátni a legszükségesebb feladatokat : vidéki csoportjainknak még a korábbi, igen szerény összeget sem tudtuk folyósítani. Figyelembe véve a nehézségeket, 1956 rombolását s annak máig kiható következéseit, nem becsülhetjük le a szerény eredményeket, amelyeket Társulatunk az elmúlt években elért. Mindenek előtt : van. Az maradt, amire alapszabályai kötelezik : a haladó történettudomány egyik istápolója és közvetítője. Lehetőségeihez mérten ennek a nagy feladatnak igyekszik eleget tenni. Ennek jegyében folytatta és folytatja tevékenységét, iparkodván összefogni az alkalmas erőket. Nem csak saját hibája, ha ez nem mindig, nem mindenben sikerül. A közelmúltban, nagy nehézségek közt elért eredmények taxatív felsorolása helyett elégedjenek meg, kérem, néhány utalással. Folytattuk kiadványsorozatainkat. A legjelentősebb, nagymúltú Fontes több új kötete jelent meg : továbbiak — s hasonló jellegű más forráskiadványok — munkában vannak. Utalok a Kossuth-iratok folyamatos közléseire, a Rákóczi-korral foglalkozó több jelentős munkára, a Jakobinusok nemrég megjelent zárókötetére, Eckhart Ferenc posthumus munkájára. Mocsáry Lajos műveinek nyomdakész kéziratára. A Fontes-jellegű kiadványok további sorsa is biztosítottnak látszik. Kevesebbet moçdhatok másik, nem kevésbé fontos sorozatunkról, Társulatunk édesgyermekéről, a népszerű-tudományos művekről. Három évvel ezelőtt még arról beszéltünk, hogy nem is egy, hanem két efajta sorozatot kell indítani. Azóta megjelent ugyan egy-két munka, néhány számottevő is, azonban a sorozat elakadt. Ez nem közvetlenül az ellenforradalom rombolásának, nem is a megfelelő művek hiányának, hanem főként a kiadói hatáskörök rendezéséből fakadt rendezetlenségnek a következménye. Előadásokat nem tartottunk. Résztvettünk ünnepi megemlékezések, tudományos ülésszakok rendezésében. Önálló nagy előadásokra, mint hajdan pl. a Kossuth-évfordulón, most nem került sor. Ezt nem sajnálkozva mondjuk. Nem mintha elvileg elzárkóznánk az ilyenektől, sőt. Űgy tapasztaltuk azonban, hogy a nagy hallgatóságra számító „reprezentatív" előadásoknál hasznosabbak a szűkebbkörű szakszerű megbeszélések. Ilyeneket főként tanároknak tartottunk, általában jó eredménnyel. Itt kívánok megemlékezni tanári tagozatunk munkájáról, mely elismerést érdemel. A tagozat munkáját központi megbízott segítségével saját választmánya irányította. Ez a megfelelő közoktatási szervek révén összegyűjtötte a tanárokat foglalkoztató problémákat és jó előadókat biztosított ezek megválaszolására. Egy közelmúltban illetékesekkel tartott megbeszélés azt mutatta, hogy ez a tevékenység hasznos, folytatni kell, sőt, ha lehet, kívánatos új formáit kifejleszteni. Vidéki szervezetcink közül kiemelem a pécsit és a békéscsabait. Bár 1956 óta nélkülözik a központ anyagi támogatását, helyi szervek segítségével jelentős munkát végeznek. Előadások, könyvek, tanulmányok ennek a bizonyságai. Többi csoportjaink még mindig küzdenek az ellenforradalom okozta zavarokkal. Némelyik, mint a szegedi s a debreceni, más természetű, régebbről származó nehézségekkel is. Bár tagjaik számottevő kutató és írói tevékenységet fejtenek ki, csoportéletük megszűnt. Ezért — részben okkal — a központ bürokratikus ügykezelését okolják. Ezt elfogadva, úgy vélem, a pangásnak lehetnek egyéb, helyi jellegű okai is, amelyeket ott a helyszínen kell megvizsgálni és saját erővel megszűntetni. Nem kétlem, hogy ez sikerülni fog. Ha munkánk eszmei tartalmát vizsgáljuk, nem lehetünk ugyan elégedettek, de nem is kell magunkat súlyos szemrehányásokkal illetnünk. Kiadványaink, előadásaink, megbeszéléseink a haladó — irányában marxista-leninista — történetfelfogást képviselték. Abban a nehéz időben is, amidőn ezt sok felől támadták, nyíltan, vagy alattomban. Más kérdés, milyen erővel, mekkora hitelességgel képviseltük ezt az álláspontot. Nem csupán Társulatunk, hanem egész történészgárdánk problémája : ha igazunk van is,