Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
144 ItÄNKI GYÖRGY 14 150 km 2-nyi területre terjedt ki, mely az 1910-es népszámlálás szerint kb. 1 090 000 lakossal bírt, s magában foglalta Nyitra, Kassa, Ungvár és Munkács városokat.80 A magyar küldöttség hangját ós magatartását a tárgyalások során már eleve meghatározta az az elhatározás, melyet a tárgyalások megindítása napján közöltek a németekkel, hogy amennyiben a csehszlovák kormány nem ismeri el jogukat a magyar többségű területekre,· úgy azonnal mozgósítsanak.8 1 A tárgyalásokon a két fél álláspontja alig közeledett egymáshoz. A csehszlovák kormány ugyan beleegyezett a magyar politikai foglyok amnesztiájába, sőt továbbmenve hozzájárult Ipolyság, valamint Sátoraljaújhely vasútállomásának magyar csapatok által történő megszállásához is. A többi magyar követeló.s elfogadására azonban nem mutatott hajlandóságot, s Szlovákia és Kárpát-Ukrajna hovatartozásának kérdését természetesen teljesen ki akarta kapcsolni a tárgyalásokból. A megbeszélésekben október 11-én rövid szünet állott be. Kánya még e nap folyamán újabb jegyzéket nyújtott át a csehszlovák kormánynak, valamennyi előzetes magyar követelés teljesítését, valamint a tárgyalások azonnali folytatását, s gyors befejezését sürgetve.82 Október 13-án a szlovákok átnyújtották ellen javaslataikat.8 3 Autonómiát ígértek a magyar kisebbségnek, valamint hajlandónak mutatkoztak beleegyezni a Csallóköz 1840 km2 -nyi területének, s 105 000 főt számláló lakosságának Magyarországhoz csatolásába. Ezt az ajánlatot később úgy módosították, hogy 5400 km2 nagyságú, mintegy 350—400 000 lakosságú terület átadását javasolták. Ez Szlovákia területének mintegy ,11%-át jelentette volna, s egészében az 1930-as népszámlálást vette alapul, bár nem minden tekintetben, számos helyen, ahol stratégiai, gazdasági vagy közlekedési szempontok merültek fel, az 1930-as népszámlálás adatait nem vették ugyanis figyelembe.84 A magyar küldöttség visszautasította a csehszlovák ajánlatot, mondván, hogy ez nem etnikai, hanem gazdasági alapon áll, márpedig ők csak etnikai alapon tárgyalnak. így október 13-án a magyar küldöttség kijelentette, hogy minden további tárgyalást teljesen céltalannak tekint, s közvetlen a négy nagyhatalomhoz fordul döntés végett.85 Ezt az elhatározásukat még a tárgyalások megszakítása előtt közölték a németekkel,8 6 s hogy másnap mozgósítanak, ami a hadsereg létszámának megkétszereződését jelenti. Magyarország hajlandó megtámadni Csehszlovákiát, ha Németország ezt jóváhagyja, jelentették ki Budapestep Erdmannsdorff német követnek.87 A közvetlen csehszlovák—magyar tárgyalások megszakítása után a magyar kormánykörök fokozták a katonai fenyegetőzés taktikáját, mely — mint már utaltunk rá — szabadcsapatok aktív romboló tevékenységével párosult, Evvel egyidőben újabb, nagyobb arányú diplomáciai akcióba kezd-80 Doc. on Brit. For. Pol. III. Vol. 3. 152. 1. 81 Akten IV. 49. 1. 82 Doc. on Brit. For. Pol. III. Vol. 3. 153. 1. 83 Ezen a tárgyaláson már résztvett az autonóm Kárpát-Ukrajna ideiglenes kormánya képviseletében Bacánsky is. 84 Doc. on Brit. For. Pol. III. Vol. 3. 170. 1. Newton okt. 13-i jelentése. 85 Doc. on Brit. For. Pol. III. Vol. 3. 173. 1. 86 Erdmannsdorff jelentésének szövegéből kiderül, hogy a komáromi tárgyalások megszakításának híre éppen a miniszterelnökkel való tárgyalása során érkezett. 87 Akten IV. 63. 1. Okt. 14-én hajnali jelentés öt újabb korosztály behívásáról ad hírt egyéni behívók útján. Akten IV. 61. 1. Erdmannsdorff okt. 14-i jelentése.
