Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
ADATOK A MAG Y ATI KÜLPOLITIKÁHOZ 123 Előnyök 1. Végleges kibékülés Jugoszláviával ; ennek kívánatos voltát Németország már régóta ismételten hangsúlyozta. 2. Meggyengül vagy széthull az a Kis-Antant, amely bár formailag Magyarország ellen irányul, de mégis kétségtelenül úgy tekintendő, mint Franciaország fegyvere és bástyája, szövetségese, híve a Duna-tájon és így egyúttal Németország ellen is irányul. 3. Németország és Csehszlovákia konfliktusa esetén Magyarország egyidejűleg, azaz haladéktalanul felléphet, nem várakozva addig, amíg Jugoszlávia semlegességi nyilatkozatot tesz. A jelenlegi helyzetben éppen az kétséges, hogy nem húzódnék-e túlsoká Jugoszláviának ez a várt semlegességi nyilatkozata. Az egyidejű fellépéssel el lehetne érni, hogy : a) Csehszlovákia egész területét azonnal el lehetne foglalni, ami igen valószínűtlenné tenné a csehszlovák hadsereg általános mozgósításának lehetőségét; ez másrészről megakadályozná a csapatok átvetését az egykori Észak-Magyarországról a nyugati határra; b) kezdettől lehetetlenné válnék az orosz légierők földreszállása az egykori Észak-Magyarországon ; c) tisztázódnék a helyzet, ami mind bel-, mind külpolitikai szempontból előny."11 Ennek ellenére, bár a Kis-Antant szövetségén ekkor már erős repedések mutatkoztak, nem sikerült Jugoszlávia részéről semlegességi nyilatkozatot biztosítani, Jugoszlávia nem volt hajlandó nyíltan szabad kezet adni a magyar kormánynak Csehszlovákia megtámadására. Hasonlóan nem haladt előre a magyar külpolitika ezzel szorosan összefonódó másik célkitűzése sem, mely a Csehszlovákia elleni támadás teljes katonai összehangolása céljából ismételten sürgette a német—magyar vezérkari tanácskozásokat. Ez a gondolat is 1937 őszén merült fel először, midőn Darányi kíséretében Rácz és Röder tábornokok is Németországban jártak. Az elvi megállapodás ellenére, bár Sztójay követ állandóan szorgalmazta a tárgyalások megkezdését,18 a németek a tárgyalások megindítására még nem törekedtek. Ribbentrop és Keitel 1938 március elején történt levélváltásából kiderül, hogy a németek — az Anschluß előkészítésével lévén elfoglalva — nem akarták további céljaikat nyíltan elárulni. Ribbentrop ugyanis attól tartott: ,,Ηα mi megbeszéléseket tartunk Magyarországgal a Csehszlovákiával szembeni háborús célokról, annak meg van az a veszélye, hogy más szervek informálódnak ezekről a tárgyalásokról" ,19 Sztójay végül — többszörös szóbeli sürgetés után — 1938. április 11-i memorandumában e kérdésre is választ kívánt. ,,Egész Európában az a hír járja, hogy Csehszlovákiában fontos események készülnek. 17 A németek magyarországi politikája titkos német diplomáciai okmányokban 46—47. 1. A magyar vezérkar 1938 februárjában dolgozta ki a Csehszlovákia elleni támadás tervét, együttes német—magyar—lengyel akcióra számítva. Vő. O. L. Kozma iratok, 27. csomó. 18 így például 1938. március 4-én Kibbentroppal, március 31-én Mackensennel, április" 1-én Weizsäckerrel folytatott beszélgetése során. Vő. A németek magyarországi politikája, 31., 41. és 43. 1. 19 Doc. on Germ. For. Pol. D II. 152. „If we have conversations with Hungary on possible war aims vis-à-vis Czechoslovakia, there is the danger that other authorities will obtain information about them."
