Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Ránki György: Adatok a magyar külpolitikához a Csehszlovákia elleni agresszió idején (1937–1939) - 117
122 RÁNKI GYÖRGY ellen irányuló közös német—magyar akció jelentőségét, hogy — a diplomáciai szokásoktól eltérően — Darányi miniszterelnök és Kánya külügyminiszter is fogadta a szudótanómet képviselőket. Kunzel képviselőnek a német külügyminisztériumhoz eljuttatott titkos beszámolója erről az általa is teljesen váratlannak tartott meghívásról leírja, hogy Darányi határozott modorban kijelentette, ,,hosszú beszélgetést folytatott a Vezérrel és Birodalmi Kancellárral, és a magyar kormány nézete a csehszlovák állam sorsáról teljesen egyezik a Führerével". A továbbiakban Darányi megnyugtatta őket, hogy nem lesz cseh—magyar közeledés.1 4 " A Kányával folytatott megbeszélésnek is ezek voltak a vezórmotívumai. Kánya ,,biztosított minket — írja Kunzel —, hogy minden olyan németellenes terv, amely Magyarország Csehszloválciával és Ausztriával való együttműködésén alapul, megbukik Magyarország visszautasításán ."146 Ezek a diplomáciai megbeszélések eléggé egyértelműen mutatják a magyar külpolitika Csehszlovákia feldarabolására, illetőleg megszüntetésére irányuló szándékát. 1938 elején — mikor még a náci Németország nem tűzte közvetlen napirendre a Csehszlovákia elleni támadást — a magyar diplomácia a Csehszlovákia elleni akció előkészületeit két kérdésben akarta továbbvinni. Az egyik, melyet említettünk, a már ismert jugoszláv semlegességi nyilatkozat megszerzése lett volna. Éppen ebből az okból kifolyóan Kánya külügyminiszter nem volt megelégedve Hitler és Sztojadinovics közben lefolyt megbeszélésével, mivel, mint Erdmannsdorff magyarországi német követnek mondotta : ,, Berlinben mind Göringnek, mind pedig a Führernek megtette azt a javaslatot, hogy Magyarország véglegesen lemond arról a területről, amelyet a békeszerződés értelmében Jugoszláviához csatoltak és ezzel elismeri a jelenlegi fennálló határt, ha ellenértékként semlegességi ígéretet kap Jugoszláviától és Nénietország garantálja ezt az egyezményt", Hitler ezt nem tolmácsolta megfelelően a jugoszlávoknak.1 5 Ezt. követően Sztójay Döme magyar követ Berlinben és Kánya Budapesten ismételten kérték a németeket, hogy segítsék a jugoszláv—magyar megállapodást, hogy így a magyar kormány szabadon léphessen fel Csehszlovákia ellen. Ennek során április 1-én Sztójay közli Weizsäckerrel, 16 megbízta a kormány, hogy tisztázza á német álláspontot ebben a kérdésben, majd április 11-én a következő feljegyzést nyújtotta át: ,,Mi a trianoni szerződéssel megállapított jugoszláviai határt véglegesnek ismerjük el, ha Belgrád biztosítékot ad cerra nézve, hogy Magyarországnak valamelyik szomszédjával való konfliktusa esetén teljes semlegességet fog tanúsítani. 14a Doc. on Germ. For. Pol. D II. 135. 1. Kunzel 1938. febr. 19-i jelentése. ,,. . .that he had decided, in a lengthy conversation with the Führer and Reich Chancellor, that the Hungarian Government's attitude to the fate of the Czechoslovak State was completely in accord with the Führer's." Ugyanebben a feljegyzésben Kunzel utal Bethlen hasonló, egy nappal korábbi kijelentésére. Ez is világosan mutatja, hogy ebben a kérdésben a magyar uralkodó osztályok politikája egységes volt. lib Uo. 136—137. 1. „...gave his assurance that all plans of an anti-German nature based on Hungary's collaboration with Czechoslovakia and Austria would break down in the face of Hungary's refusal." 15 A németek magvarországi politikája titkos német diplomáciai okmányokban. Bpest, 1950. 36. 1. 1938. márc. 7-i jelentés. 16 Ernst Weizsäcker 1938 márciusig a német külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, márciustól külügyi államtitkár.
