Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Pamlényi Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság kultúrpolitikájáró 109
A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KULTÚRPOLITIKÁJÁRÓL* Ha négy évtized távolából megkíséreljük a Magyar Tanácsköztársaság kultúrpolitikáját röviden ismertetni, néhány sajátosságát elemezni, elsősorban egy, a művelődéspolitika feltételéül szolgáló tényezőt kell kiemelnünk. Azt ui., hogy 1919. március 21-én a magyar proletariátus, kiragadva a burzsoázia kezéből a politikai hatalmat, megvalósította a proletariátus diktatúráját és birtokába vette mindazon gazdasági és államhatalmi eszközöket, amelyek — évszázados elnyomás után —1 - saját urává tették ebben az országban. Ez a népünk addigi történetében egyedülálló, döntő jelentőségű fordulat tette egyáltalán lehetővé az új kultúrpolitika megalapozását és kibontakozását, tette lehetővé legfőbb célkitűzéseinek megvalósítását : a régi uralkodó osztályok művelődési monopóliumának felszámolását és a felszabadult proletariátus hihetetlen mértékben megnövekedett kulturális igényeinek egy új, demokratikus, a szocialista kultúra felé tartó művelődéssel való kielégítését. Aligha szorul külön bizonyításra — a megelőző két évtized haladó kulturális törekvéseinek eredménytelensége elég bizonyíték reá —, hogy enélkül, a tulajdon- és osztályviszonyokban beállott forradalmi változás nélkül, teljességgel elképzelhetetlen lett volna az új kultúrpolitika terveinek kimunkálása és célkitűzései egy részének realizálása egyaránt. Vizsgálatunk során már első pillanatra is szembetűnő a kultúrpolitikai tevékenység hihetetlen intenzitása, rendkívüli mozgékonysága és gyorsasága. Lenyűgöző az az optimista lendület, amellyel, azonnal a diktatúra kikiáltása után, nekiláttak a legsürgősebb feladatok megoldásához. Ha a Közoktatási Népbiztosságnak a Tanácsok Országos Gyűléséhez intézett, június elején készített terjedelmes jelentését tanulmányozzuk, ebben az alapvető kultúrpolitikai intézkedéseknek olyan sorát láthatjuk, amely nem a diktatúra rövid és küzdelmes 133 napjának, hanem hosszú emberöltők céltudatos munkájának is becsületére válnék. Ha most, csak vázlatosan, némi betekintést kívánunk nyújtani a Tanácsköztársaság művelődéspolitikájának egészére, a közoktatás területén kell a felmérést megkezdeni. Ezt is csak futólag tekintve "át, első helyen kell említenünk az egyház és állam szétválasztását s az egyházi iskolák államosításának elrendelését, mint az egységes állami oktatás megteremtésének alapvető feltételét. Már magának ennek a lépésnek óriási jelentősége volt ; elmaradottságunkat mi sem bizonyította jobban, mint hogy Magyarországon a" világháború előtt még az elemi iskolák 80%-a s a középiskolák 65%-a egyházi kezelésben állott. A gyorsan kibontakozó közoktatási reformban a legnagyobb helyet természetesen az egész népet érintő problémák megoldása foglalta el. Ismeretes, hogy az 1868. évi népiskolai törvény 6—12 éves korig kötelezővé tette a * A Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulóján rendezett tudományos ülésszak .korreferátuma.