Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Pamlényi Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság kultúrpolitikájáró 109

110 PAMLÉNYI ERVIN gyermekek részére a 6 osztályos népiskola látogatását s az erre épített 3 osztályos ismétlő iskola elvégzését. Ez a törvény azonban — tudjuk — soha nem ment át a gyakorlatba : 1910-ben a 7—14 éves gyermekek 28%-a, kb. 1 millió gyermek be sem iratkozott az elemi iskolába, a beiratkozottak 70%-a pedig nem végezte el a hatodik osztályt. A Tanácsköztársaság most hatalmas lépést tett ezen a téren : hozzákezdett a 8 osztályos, 6—14 éves. korig terjedő egysége^ és kötelező népoktatás megvalósításához, amelyet később 18 éves életkorig kívánt kiterjeszteni. Megindult az ún. „osztatlan" népiskola felszámolása is. A világháború előtt az elemi iskoláknak több mint 60%-a, több mint 10.000 népiskola, egy tanítós, egy tantermes iskola volt, ahol a különböző korú tanulók, sokszor 80—100-an, együtt hallgatták a különböző osztályok tananyagát. A népiskolai tanulók 54%-a ilyen iskolát látogatott, s ha a Tanácsköztársaság rövid ideje alatt ezt az állapotot nem is sikerült felszámolni, mégis történelmi érdeme, hogy hozzákezdett ehhez a munkához. Ide tartoznak a Magyarországon különösen magas analfabétizmus leküzdésére irányuló erőfeszítések is. Az 1910. évi népszámlálás szerint Magyarországon — Horvátország nélkül — a hat éven felüli népesség száma 13,511.808 volt; ebből analfabéta volt 4,501.958, vagyis a hat éven felüli népesség 33.31 %-a. Az analfabétizmus leküzdésére szerte az országban számtalan tanfolyam indult, a vidéki szabadiskolák tantervükbe iktatták a felnőttek írásra-olvasásra való tanítását, amelynek során — mint az egyik vidéki újság írja — „keményujjú és őszhajú munkások kirobotolt napi munkájuk után tanulták a betűvetés tudományát". Különösen nagy gondot fordított a Közoktatásügyi Népbiztosság az óvodai rendszer — ahogy akkor nevezték, játékiskolák — nagyarányú fejlesztésére, megfelelő nevelőkkel való ellátására, a munkára és közösségi életre való nevelés megvalósítására, az egy nevelőhöz tartozó csoportok létszámának helyes megállapítására. » Jelentős reformok születtek a középiskola vonatkozásában is. A főiskolára előkészítő középiskola mellett 4 éves szakmunkás képző iskolákat szándékoztak felállítani : az ipari, mezőgazdasági és elosztó üzemi szakiskolák új műhelyekkel az ifjúmunkások magas színvonalú szakképzését célozták. Nagy gondot fordítottak már ezen a fokon a művészeti nevelésre : ingyenes zeneoktatás és képzőművészeti tanműhelyek felállítása segítette elő a tehetségesmunkás- é^ parasztgyermekek képzését. Megkezdődött az egyetemek széleskörű reformja is, amely a tudós-és tanárképzés különválasztását, a tanítás anyagának felülvizsgálatát és főiskolai tankönyvek elkészítését vette — többek között — tervbe. Az eddig mellőzött, haladó szakemberek bekapcsolása a felsőoktatásnak a megelőzőnél jóval magasabb tudományos színvonalra emelését célozta. Ami a leglényegesebb volt ebben a vonatkozásban, hogy megvalósult három, társadalomtudományi, természettudományi és közigazgatási fakultással a Marx-Engels Munkásegyetem, több mint 200 rendes hallgatóval, a Tanácsköztársaság új, vezető gárdájának képzésére. Az oktatásnak ez a valóságos forradalma együttjárt olyan, nem csekély áldozatot követelő intézkedésekkel, mint az óvodai, elemi- és középiskolai nevelők anyagi helyzetének nagyméretű javítása, új közép- és felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek létrehozása, ill. tervezése (mint aminők a Történelmi Materializmus Kutató Intézet, a Közgazdasági Főiskola, a Szín-