Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Siklós András: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság historiográfiájához 102

108 SIKLÓS ANDRÁS : ADALÉKOK kérdésben, a gazdasági élet egyes területein elkövetett hibák már közvetlenül a proletárdiktatúra elbukása után központi helyet foglaltak el a Tanácsköztársasággal foglalkozó írásokban. A belőlük levonható tanulságok, nem utolsósorban Lenin segítségével és útmutatásával, nemcsak a magyar, de az opportunizmussal és a baloldali gyermekbetegségekkel küzdő egész nemzetközi kommunista mozgalom számára nagy jelentőségűek voltak. A nemzetközi munkásmozgalom a kommunista Internacionálé kongresszusain és más alkalmakkor vissza-visszatért a Magyar Tanácsköztársaság aclta tapasztalatokra és tanulságokra, melyek a harmincas évek végén a népfrontpolitika jegyében új színekkel és szempontokkal gazdagodtak. 1945, az ország felszabadulása megadta a lehetőséget a marxista történészek számára, hogy a Tanácsköztársaság és az 1918/19. évi forradalmak jelentőségét a magyar dolgozók előtt az ellenforradalom huszonöt éves hamisításaitól és rágalmaitól megtisztítva teljes nagyságában feltárják. A munka a proletárdiktatúra kérdéseinek tisztázatlansága következtében az első években azonban csak lassan haladt előre. Ami írás ebben az időben megjelent, inkább védekező jellegű volt, a szociáldemokrata történészek ferdítéseinek és hamisításainak visszautasítására szorítkozott. A fordulat éve után, amikor a demokratikus forradalom átnőtt a szocialista forradalomba és a politikai hatalom a munkásosztáy kezében összpontotoeult, ezek az akadályok elhárultak. 1949-ben a Tanácsköztársaság kikiáltásának 30-ik évfordulóját már ez új lehetőségek jegyében ünnepeltük, azzal a reménnyel eltelve, hogy az évforduló a proletárdiktatúra története alapos és mélyreható feltárásának kezdetét fogja jelenteni. Reményeink sajnos nem váltak valóra. A Tanácsköztársaság igaz történetének, sokoldalú feltárásának, méltó bemutatásának ügye az ötvenes évek elején alig jutott előre. A személyi kultusz légkörében kiadott írások a forradalmak történetét több vonatkozásban eltorzították. A munkásmozgalom erejét ós legyőzhetetlenségét bizonyítja, hogy mindig is volt ereje ahhoz, hogy a fejlődóst gátló akadályokat, a visszahúzót, a hibásat soraiból kivesse és a hibáktól megszabadulva megerősödve haladjon tovább kitűzött céljai felé. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa óta a magyar proletárdiktatúra történetével foglalkozó történeti irodalom új fellendülése figyelhető meg Magyarországon. Napvilágot látnak a Tanácsköztársaság vezetőinek az emigrációban írt és Magyarországon mindezideig kiadatlan írásai, melyek között első helyen Kun Bélának e kérdéssel foglalkozó tanulmányait kell megemlíteni. Dokumentumgyűjtemény kerül kiadásra az orosz polgárháború magyar hőseiről, a magyar internacionalisták harcairól. Monográfia jelenik meg a tanácsokról és új összefoglaló munkák készülnek, melyek a korábbi hibák és torzítások kiküszöbölését tűzik ki céljukul. Aligha lehetne felsorolni itt a visszaemlékezéseknek, helytörténeti munkáknak és egyéb kiadványoknak azt a hatalmas tömegét, amely a 40. évforduló alkalmából éppen napjainkban hagyja el a sajtót. Az első magyar proletárdiktatúra 40. évfordulójának ünnepségei nemcsak a reményét, de bizonyítókát ós bizonyosságát adjak a Tanácsköztársaság történetével foglalkozó marxista irodalom mai és eljövendő felvirágzásának. SIKLÓS ANDRÁS