Századok – 1959

ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Siklós András: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság historiográfiájához 102

ADALÉKOK A MAGYAK TANÁCSKÖZTÁRSASÁG HISTORIOGRÁFIÁJÁHOZ 103 A proletárdiktatúra okául a kötet a „hosszú háború okozta pusztulást" «s „a Károlyi uralom belpolitikai irányát" jelölte meg. Ujabb forradalmak elleni védekezésül a könyv bevezetője pedig első helyen a demokratikus intézmények megalapozását sürgette. Ha a forradalmak történetével foglalkozó ellenforradalmi történetírás további sorsáé" vizsgáljuk, úgy azt láthatjuk, hogy ez a kezdeti pozitivista nekibuzdulás — mely egyébként inkább csak célkitűzéseiben volt az ós tartalmát tekintve nem riadt vissza az útszéli demagógiától — a polgári demokratikus forradalommal ' és a proletárforradalommal szembeni egyaránt elítélő álláspontja dacára a későbbiek során nem vált és nem is válhatott az ellenforradalmi történetírás 1918/19-cel kapcsolatos egyedüli vagy akár fő irányzatává. A TAGYOB tevékenysége, a nagy lendülettel megindult gyűjtés, már az első évek után elapadt és az összegyűjtött anyagot a későbbiek során aligalig használták fel. ,,A bolsevizmus Magyarországon" c. munkának már az előszava is utalt arra, hogy a kitűzött céloknak sokban nem tudtak megfelelni és „hogy a kiadó számára hónapokon át nem volt lehető" a könyv kinyomatása. Nem kétséges, hogy a könyv kiadása körüli nehézségek az ellenforradalom táborán belüli nézeteltérésekből adódtak. A könyvnek egyébként hosszú időn keresztül nem volt folytatása, és ilyen terjedelmű, a proletárdiktatúra részleteibe menő gyűjteményes munka az ellenforradalom idejében többé nem is jelent meg. 1925-ben Breit József altábornagy vállalkozott arra, hogy több kötetben, rendkívüli részletességgel és — ahogy előszavában mondja — „sine ira et Studio" megírja a „Vörös Háború" történetét. Ez a vállalkozás, bár objektivista célkitűzéseihez kevéssé ragaszkodott és helyenként a pamfletírókat is megszégyenítette a Tanácsköztársaság vezetőire szórt rágalmaival és gyalázkodó kitételeivel, nem jutott tovább az események leírásában május 3-án. A könyv — nyilván nem véletlenül — éppen ott maradt félbe, ahol a Vörös Hadsereg győzelmes északi hadjáratát kellett volna ismertetni. 1930-ban Kaas Albert br. és Lazarovics Fedor írta meg a proletárdiktatúra történetét a burzsoá objektivizmus jegyében. Ennek a könyvnek az érdekessége az, hogy Münchenben és Londonban németül és angolul jelent meg. Magyar nyelvű kiadását nyilván nem tartották fontosnak. A Tanácsköztársaság történetéről a hagyományos történetírás tollából csak ritkán és akkor is csak ilyen felemás módon jelentek meg nagyobb összefoglaló jellegű munkák. A pozitivista irányzat a Magyar Tanácsköztársaság történetének feldolgozásával kapcsolatban azért nem tudott meggyökeresedni, mert az ellenforradalmi rendszernek elsősorban nem erre, nem a proletárdiktatúra történetének alapos, részletekbe menő tényszerű ismertetésére volt szüksége. A Tanácsköztársaság történetének részletekbe menő feltárása kétélű vállalkozás volt, és aggályosnak látszott a kérdések egyoldalú csoportosítása, a tények elferdítése, célzatos értékelése, a nem kívánt dolgok elhallgatása mellett is. Az ellenforradalom számára a forradalmakkal kapcsolatban a proletárdiktatúra részletes történetének megírása helyett sokkal fontosabb volt az -események okainak, a felelősség kérdésének a tisztázása ; pontosabban annak a bizonyítása, hogy a háborús vereségért, Magyarország „katasztrófájáért", a