Századok – 1959
ÉVES TARTALOMJEGYZÉK - Tanulmányok - Zsigmond László: Az Osztrák-Magyar Monarchia széttörése és a nemzetközi erőviszonyok 70
AZ OSZT R Α Κ—MAGYAR MONARCHIA SZÉTTÖRÉSE 97 oroszország elleni gyűlölettől vezérelve megértést tanúsítottak mindazzal szemben, ami maradi és idejétmúlt volt és valamiféle segítséget igért a nemzetközi reakció számára. Nem volt véletlen, hogy 1916—1917-ben èz a folyóirat biztosított helyet gróf Andrássy Gyula eszmefuttatásainak is.188 Amíg Andrássy első cikke 1916 őszén inkább az antant hatalmak közötti ellentétekkel operált, addig a második cikk, amely 1917 őszén jelent meg és már az oroszországi forradalmi események hatása alatt íródott, a polgári társadalmat fenyegető közös veszélyre való hivatkozással érvel és a megegyezéses béke megkötését sürgeti. „Miért ne elmélkedjünk a példán, melyet nekünk Oroszország nyújt? — kezdi fejtegetését gróf Andrássy Gyula. — A cárizmus, és vele együtt az egész polgári rendszer összeomlott a háborúért való felelősség súlya alatt. A kormányok, melyek elutasítják a békét, amikor az lehetséges, nem hunyhatnak szemet a veszély előtt, amely őket fenyegeti, ha a világháború ahelyett hogy békéhez vezetne, mely alkalmas begyógyítani a sebeket, polgárháborúvá alakul át, másképp túlfűtött és másképp pusztító háborúvá, mint a jelenlegi viaskodás. A történelem tapasztalatai nem azért vannak-e, hogy leckéül szolgáljanak az. uralkodó osztályoknak?"18 9 — teszi fel a kérdést Andrássy Gyula gróf. Az élet igazolta — és ezen Andrássy jámbor óhaja sem változtathatott —, hogy a halálra ítélt rendszer uralkodó osztályai nem képesek okulni a történelem tanulságain. Politikai vakságukban — az erőszakon kívül19 0 — csak a csodaváráshoz19 1 vagy illúziók hajszolásához folyamodnak. Andrássy, mint a régi arisztokráciának Tiszánál rugalmasabb, de erőskezűnek tartott tagja19 2 alkalmasnak tűnt arra, hogy megóvja a Monarchiát nagyobb és végzetessé válható megrázkódtatásoktól. Kapcsolatai egyes antant hatalmakhoz és a hazai baloldali pártokhoz nagyobb mozgási lehetőséget nyújtottak számára és szélesíteni látszottak a fennálló rendszer alapjait. Mint külügyminisztert a Károlyi-párt, a radikálisok és a szociáldemokraták nevében Garami és Kunfi keresték fel és közölték vele, hogy amennyiben hajlandó — a németek tiltakozása ellenére — rögtön fegyverszünetet kérni és azonnali béketárgyalásokra felhívást intézni az antanthoz, úgy a megalakulófélben levő Nemzeti Tanács nemcsak elfogadja, hanem támogatja is.19 3 Ami a külpolitikai célkitűzéseket illeti, a Nemzeti Tanács programja, amelyet október 25-én tettek közzé,19 4 — a gyakorlatban —- nem ment túl azon, melyet a Monarchia hivatalos diplomáciája is hangoztatott. Az autonómia megigérése — a wilsoni 14 pont alapján — ekkor már túlhaladott volt és a néhány nappal később Csehországban, Szlovákiában és Horvátországban kibontakozó forradalmi események pontot tettek minden hasonló manőverezési kísérletre. 1918. október 28-án Prágában bejelentették az önálló csehszlovák állam megalakulását, egy nappal később a Szlovák Nemzeti Tanács kinyilatkoztatta a szlovák nemzet önállóságát ós a csehekkel való egyesülést. Október 29-én a horvát tartománygyűlés elhatározta a magyar királysággal 188 Andrássy: i. m. 184 — 190. 1. 189 Uo. 188. 1. 190 Uo. 305. 1. 191 Paléologue i. m. ΙΠ. k. 93 — 96., 173 — 174. 1. 192 Uo. 291 — 292. 1. 193 Garami Ernő: Forrongó Magyarország. Emlékezések és tanulságok (Bécs, 1922). - 13. 1. 194 Népszava. 1918. okt. 26. 7 Századok
