Századok – 1958

Tanulmányok - Sashegyi Oszkár: II. József sajtópolitikája 88

II. JÓZSEF SAJTÓPOLITIKÁJA A XV111. század második fele jelentős szakasz a Habsburg jogar alatt élt népek művelődéstörténetében. Ekkor veszíti el az egyház addigi kizárólagos befolyását a művelődés irányítására, s hódít egyre inkább tért a racionális gondolkodás, amely a maga tekintélyt és konvenciót nem kímélő bírálatával egyre-másra kezdi ki a bomlófélben levő feudalizmus roskatag intézményeit. II. József reformpolitikája kétségtelenül meggyorsította a műveltség elvilágiasodását és lehetővé tette a 60-as, 70-es években induló szellemi mozgalmak megerősödését. Az ő egyeduralkodásának évtizedére esik a szabadkőműves mozgalom virágkora, ekkor indul fejlődésnek az időszaki sajtó, szerveződik a modern irodalmi élet s az udvar és a nemesség közötti súrlódások, az általános szellemi mozgalmasság és nyugtalan reformláz légkörében olyan társadalmi és gazdasági, politikai és filozófiai gondolatok vetődnek föl, amelyek egy része csak évtizedekkel később, az 1795. évi nagy cezúra utáni változott körülmények között válik elevenen ható társadalomformáló erővé. A császár művelődéspolitikájának egyes ágazatait, különösen a vallási és egyházi élet megreformálása, az oktatásügy átalakítása terén kifejtett tevékenységét mind az osztrák, mind a magyar történetkutatás behatóan vizsgálta. Nem vizsgálták azonban összefüggően, hiteles forrásanyag alapján sajtópolitikáját, cenzúra-reformját, sem magyarországi, sem összbirodalmi viszonylatban.1

Pedig a sajtó és cenzúra kérdése olyan mértékben került a közérdeklődés és napi politika előterébe ebben a korszakban, mint talán még soha előtte. A jozefinista kormányzat, amely igyekezett a felvilágosodás eszméit a maga szolgálatába állítani, bizonyos mértékig támogatta az irodalom fejlődését. A nyomdaipar és könyvkeresekedelem szabadabbá tételével, a hírlapalapítások megkönnyítésével a polgári irodalmi élet anyagi és szervezeti bázisainak kiépítését segítette elő, a cenzúra nyomásának enyhítésével pedig a polgári irodalom eszmei előkészítését tette lehetővé. Az alábbiakban csupán arra vállalkozhatom, hogy II. József cenzúrareformjának alapvető tényeit tisztázzam, s vizsgálat alá vegyem a kérdést : mit jelentett az ő abszolutizmusa a szellemi szabadság számára? Mária Terézia, amikor uralkodói jogaira hivatkozva megkezdte az egyház befolyását a közélet különböző területein visszaszorítani, a könyvvizsgálat 1 Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig c. művében (Bpest, 1888. 105 — 111. 1.) egy nyomtatott rendeleti anyagon épülő német munka alapján ismerteti Π. József cenzúrareformját. Buda és Pest vonatkozásában levéltári kutatások eredményeit dolgozza fel Waldapfel József: Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből 1780 — 1830. Bpest, 1935 c. munkája. Nem tisztázza a kérdést összbirodalmi vonatkozásban Hermann Gnau: Die Zensur unter Joseph II. (Straßburg und Leipzig. 1911) c. műve sem, levéltári forrásanyaga, a cseh —osztrák kancellária levéltárának megfelelő iratai inkább csak a cseh —osztrák tartományokra nézve adnak felvilágosítást.