Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
A MAGYAR NEMZETSÉGITŐL A VÁRMEGYÉIG JA TÖRZSTŐL AZ ORSZÁGIG. I. 85 doltam, hogy ez eredetileg általános lehetett, de a sok új ágnév (pl. W y arja 'uj ág') elmosta e rendszert.229 Ma valószínűbbnek tartom azt, hogy némely helyen főtiszti nemek megszereztek egy lófői ágat is, mely komoly anyagi jövedelmet jelentett, s innen származik a névismétlődés. Az ág és nem viszonyának eldöntése nehéz, mert a székely nemekre és ágakra nézve korai adatokkal nem rendelkezünk. A ΧΙΠ—XIV. században mindenesetre feltűnnek olyan székely családok, amelyeknek tagjai comes címet is viselnek, birtokolnak székely jogon a közösség földjéből, de emellett magánbirtokuk is van, melyhez a székely közösségnek nincs joga.230 Kézenfekvő a feltevés, hogy ezeket a nemek, ill. kapitányok főtiszti rétegével azonosítsuk, biztosat azonban korai adatok híján nem mondhatunk. A főtiszti ,.nem" ezek szerint nem úgy keletkezhetett, hogy a négy ág maga közül választott egy nemet, hanem úgy, hogy az uralkodó már a szervezet kialakításakor kijelölt főtiszteket, amelyeknek családjában ez a tisztség örökletessé, genus-szá vált. Ismerve azt a katonai szervezettséget, amit a 6 nem — 24 ág beosztás tükröz és tudva azt, hogy katonai segédnépről van szó, ezen nem csodálkozhatunk. Más volt a helyzet, amikor egy nem kihalt. Volt, ahol nem töltötték be a helyét, mint pl. Kézdi-székben, ahol öt nemmel találkozunk, volt ahol befogadtak a nembe egy máshonnan jött főnemest, mint pl. Kászon-székben, de ebbe már a közösségnek is beleszólása volt. A 6 nem 24 ágra való beosztás már szabályosságánál fogva sem lehet organikus fejlődés eredménye. Az oguzoknál pedig e szerint tagolták az egész népet.23 1 Ez az analógia arra mutat, hogy a székelyek eredeti lakterületén ez lehetett e katonai segédnép beosztása. A többszöri átköltözés után azonban csak a tiszti nemzetségek őrizték az ági beosztást, akiknek ehhez egzisztenciális érdekük fűződött. Ha van jogunk ennek a beosztásnak a territoriális alapjait keresni, elsősorban Bihar megye jöhet számításba, ahol a legtöbb székelyr lakosságra utaló nyom van, amely maga több esperességre van beosztva s ahol több nemzetség is tűnik fel.232 Mutatkoznak székely nyomok más vármegyékben is, főként a határvárispánságok területén.23 3 Hogy ezek közül melyeket lehet székely etnikum által 229 Erdély és népei. 50. I. A Székelyföld megszállásának ós a területi szervezetek kialakulásának egész történetét vázolni nem e tanulmány feladata. 230 SzékelvOkl. I. 9., 33., 37. 1.; Györffy : Parasztság tört. 14. sz. 112. 1. 231 Németh: Száz. 1935. 146. 1.; Györffy: Parasztság tört. 14. sz. 107. 1. 232 A későbbi Bihar megye területén a bihari, köleséri, homorogi és kalotai esperesség ; a váradi püspökséghez tartozott még a szeghalmi és békési esperesség. Békés megye önálló vármegyét alkotott, viszont Zarándot 1200 körül Biharhoz számították (Ortvay : Magyarország egyházi földleírása. Bpest, 1891.Π. 517. kk. 1.; SRH.I. 211.1.,. Itt találjuk a Barsa nemzetséget (Karácsonyi: MNemz. I. 210. 1.) ; ide esnek az Ákos-nem négy szétszakadt ágának birtokai (uo. 109. 1.) ; az itt honos kisebb nemzetségek mellett (Told, Turul és valószínűleg a Gyovad) több olyan nagyobb nemzetség birtokol itt, amelyeknek más vármegyéhez való kapcsolása vitatható (Sártványvecse —Zovárd, Becsegergely — Dorozsma itt és Zarándban ; hagyományban és nevekben mindkettő Léi emlékét, őrizte). Az országosan elterjedt madártotem helyett itt vízi állatok tűnnek fel ; a Borsa címerben egy hal, az Ákos címerben két hal ; a Becsegergely — Dorozsmában egy kígyó, mint a baskíroknál. Az Ákos- ós Becsegergely-nemben divatos az Eme név (Karácsonyi : I. 96., 214 — 5. 1. vö. Jakó : Bihar megye 404. 1.), mely az Imik névből származik (Németh: HonfMKial. 97., 135.1.; EtSz.: Ernye címszó). Ernve falunév a Székelyföldön is ismeretes. Ezek lehetnek véletlen egyezések is, de az a lehetőség sem zárható ki, hogy a székelveknél volt 7?-m&-hagyomány. 233 Jakab Élek : Székely telepek Magyarországon, Száz. 1896. 581 - 606. ; 693 - 704. 1. Vö. még Györffy: Erdély és népei 42 — 44., 84. 1. s itt irodalom.
