Századok – 1958

Történeti irodalom - Ruzsás Lajos: A kapitalista iparfejlődés útja a Délkelet-Dunántúlon 1848–1900 (Ism. Vörös Antal) 890

•890 TÖRTÉNETI IRODALOM csakZrínyi János, Ilona öccse, az 167 l-ben ki végzett Zrínyi Péter fia lehet. Zrínyi János apja halála óta többnyire Prágában élt, és szinte tüntetett császárhűségével. Annyira, hogy 1682-ben I. Lipót a család elkobzott birtokainak cgyrészét is visszaadta neki. Alig egy évre rá, 1683 késő őszén viszont elfogatta, s bár Ítéletet nem hoztak ellene, börtönét haláláig, 1704-ig nem hagyta többé el. Hogy mi volt a bűne, nem derült ki. Takáts Sándortól tudjuk, hogy a portai rezidens 1682.végén azt jelentette Bécsbe : Zrínyi János levelet írt a Portára, s késznek nyilatkozott háromezer emberrel Thökölyhez csatlakozni. 1683 elején pedig már arról tudósítják a Haditanácsot, hogy Thököly közölte a nagyvezérrel Zrmyiátpártolását. (Régi magyar kapitányok és generálisok. 2. kiad. Bpest év nélkül. 518.1. — Takáts szerint Zrínyit 1683. május 2-án fogták el, de ezt nem tudni honnan veszi. Pethő Gergely krónikája viszont, [40.1.] azt mondja, ez az év végén történt. Egyébként Mehemet silihdar is úgy tudta, Zrínyit a hadjárat után fogták le, 167.1.) Történetírásunk Zrínyinek Thökölyvel és a törökökkel való kapcsolatait mindeddig „merő képtelenségnek" minősítette. A napló adatai után azonban, úgy látszik, több hitelt kell adnunk az eddig „hazugnak" bélyegzett jelentéseknek, s módosítanunk kell Zrínyi Jánosról alko-I ott képünket. R. F. Kreutel bevezetése rövid áttekintést ad az oszmán történetírásról — kár hogy nem tér ki ezok általános forráskritikai' jellemzésére. Jegyzetei jó útbaigazítást adnak a nem szakember olvasónak — csupán a magyar vonatkozásoknál érezzük kissé bizonytalannak és hiányosnak magyarazátait. Thököly és Apafi vonatkozásában néhány, a személyeket és a magyarországi helyzetet megvilágító jegyzet megkönnyítette volna , hogy a magyar viszonyokat nem ismerő olvasó tisztábban lásson ezekben a kérdésekben. Végül megemlítjük, hogy a felvonuló török sereg Magyaróvár utáni állomása valóban G íjt tersdorf volt, ahogy ezt Kreutel feltevésként a jegyzetben közli. A napló Gota alakja ugyanis a magyar Gáta névből van, hiszen a falu magyar lakosságú volt, s német neve is a magyarból ered. BENDA KÁLMÁN RUZSÁS LAJOS : A KAPITALISTA IPARFEJLŐDÉS TÖTJA A DÉLKELET-DUNÁNTÚLON 1848—1900 (Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 12. Series Historica 7. A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének kiadványa. Pécs, 1957. 40 1.) Baranya, Somogy és Tolna megyék tőkés iparának 1848 — 1900 közötti fejlődését vizsgálta meg a tanulmány szerzője. Az 1848-as forradalom után azok a tényezők, melyek a tőkés gyáripar fejlődését elősegítették, lassan a Dunántúl déli részén is megerősödtek. A vasútépítés már az abszolutizmus éveiben megindult, de csak a kiegyezés után vett nagyobb lendületet ezen a vidéken is. A növekvő áruforgalom meggyorsította a kereskedelmi tőke felhalmozódását. A nagyreszt áruforgalom révén felhalmozódó tőke jelentős részben a nagybirtok hiteligényeit elégítette ki és csak korlátozottan szolgálta az ipari kapitalizmus fejlődését. A mezőgazdasági iparágak ugyan lassan erősödtek, de a nagy tőkeerővel rendelkező pesti vállalkozásokkal szemben országos jelentőségű üzemek ο téren nem tudtak kialakulni. (Egyedül a Magyar Általános Hitelbank által létrehozott kaposvári cukorgyár tekinthető kivételnek.) Hasonló volt a helyzet a textil- és gépipar területén is, mert az osztrák és részben a pesti ipar versenye miatt a kis tőkével induló déldunántúli Vállalkozások a középüzemek fokán túljutni nem tudtak. A tanulmány tehát az egész korszak magyarországi iparfejlődését illetően arra a sajátosságra enged következtetni, hogy a fővárosba koncentrált nagyüzemek versenye akadályozta a vidék ipari fejlődését. Országos jelentőségű üzemek is jöttek létre, a Zsolnay-gyár, az Angster-orgonagyár, a Höfler-bőrgyár, a 1 lamerli-kesztyűgyár stb. de ezek életbenmaradásukat és megerősödésüket olyan technikai újításoknak köszönhették, melyek birtokában nemcsak az ország, hanem egyes esetekben még az európai piacon is állták a versenyt. Ε gyárosok kezén így olyan tőke koncentrálódott, hogy üzemeiket mindvégig megtarthatták saját kezükben. Az említett Höfler-bőrgyár kivételével a többit később sem sikerült a bankoknak megkaparintamok. Találóan állapítja meg a tanulmány szerzője, hogy a „magyar iparfejlődésben ezek a találmányokkal küzdő versenyző gyárak külön típust : a bankoktól függetlenül fejlődő gyárak típusát képviselik". Ehhez a megállapításhoz azonban még hozzá kell tenni, hogy ilyen gyártípusok csak a nem alapvető jelentőségű iparágakban jöhettek létre. VÖRÖS ANTAL