Századok – 1958

Tanulmányok - Nemes Dezső: Az első magyar szocialista forradalom 1

8 Ν Ε MES DEZSŐ hadseregét, úgyszintén a francia balkáni seregek egy részét s a jugoszláv csapatok egy részét is a szocialista Magyarország ellen. 1919 május—júniusában a magyar Vörös Hadsereg még új sikereket aratott és hozzásegítette Szlovákia munkásosztályát és szegényparasztságát , hogy Kelet-Szlovákiában megteremtsék a Szlovák Tanácsköztársaságot, mely támasza volt a testvéri cseh és szlovák nép közös szocialista hazájáért való harcnak. Λ magyar Vörös Hadsereg szlovákiai sikereivel egyidőben azonban már szerteágazó ellenforradalmi aknamunka folyt a proletárhatalom belső erői­nek aláaknázására. Az ellenforradalom az ország egyes helyein kuláklázadások­kal próbálkozott, de ezeket — melyek teljesen elszigeteltek maradtak — a proletárhatalom védőosztagai, Szamuelly Tibor vezetésével igen hamar fel­számolták. Június végén ludovikás tisztek Budapesten próbáltak, dunai monitorok támogatásával, ellenforradalmi puccsot csinálni, Revizionista szövetségeseik azonban a nyílt monarchista ellenforradalom számára nem tud­tak semminemű tömegtámaszt biztosítani, s a ludovikás lázadás is teljes elszi­geteltségben omlott össze. Azonban a revizionisták aknamunkája, mely „demokratikus" és „szocialista" jelszavakkal burkolta a proletárdiktatúra elleni támadást, tovább folyt és mind súlyosabban bénította a tanácshata­lom szerveit, demoralizálta az egyesült pártot, a szakszervezeteket, megza­varta az üzemi munkásságot is. Ez a revizionista bomlasztás oly súlyossá vált, hogy a kommunisták és hű szocialista harcostársaik soraiban is zavar és bizonytalanság keletkezett. S ez oda vezetett, hogy az antant hírhedt ultimátumát, mely megtévesztő ellenengedmények kilátásba helyezésével azt követelte, hogy a magyar Vörös Hadsereg csapatai vonuljanak vissza Szlovákia felszabadított részéből — bár éles viták után — de elfogadták. Szamuelly, Landler és sokan mások ellenezték ezt, azonban a revizionista bomlasztás nehézzé tette a helyzetet, igen súlyos zavart idézett elő és elérte a proletárhatalom erőinek bizonyos visszavonulását. Ennek pedig a kapitulánsok, a revizionista és egyéb ellen­forradalmi összeesküvők további és még erősebb támadása lett a következ­ménye. Az antant természetesen a maga kötelezettségét — a román csapatok visszavonását a tiszai fronton — nem tartotta be, mert lecsökkent az az erő, amely annak betartását kikényszeríthette volna. Ehelyett meggyorsították katonai támadásukat a szocialista Magyarország ellen, s ennek során nagy mértékben támaszkodtak a belső ellenforradalom aknamunkájára. * Az imperialista túlerő, a belső ellenforradalmi aknamunka segítségé­vel, leverte az első magyar proletárhatalmat. A magyar nép történetének egyik legsötétebb korszaka következett : a vérengző ellenforradalom és imperialista bábáinak szörnyszülötte : a horthy-fasizmus uralma. Ezrek hullottak el, mikor hatalomra került, százezreket űzött a pusztulásba és az egész nemzetet döntötte végveszélybe, mielőtt elpusztult. A negyedszázados fasiszta elnyomás és a második világháború szörnyű­ségeiből az a felszabadító Szovjet Hadsereg mentette meg népünket, melytől a magyar munkás és a magyar szegényparaszt negyedszázadon keresztül szüntelenül várta a segítséget és tudta, hogy az el is fog jönni. Mikor és hogyan,

Next

/
Thumbnails
Contents