Századok – 1958

Történeti irodalom - Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849–1867 (Ism. M. Kondor Viktória) 829

TÖRTÉNETI IRODALOM 829 belőle bontja ki az alakot, finoman árnyalt sajátosságaival, belőle rekonstruálja az eseményt, minden apró részösszefüggésével. Számára egy irat minden mondata, szava, hangsúlya, egy-egy törlés, betoldás, egy írásjel mond valamit, gyakran a legfontosabbat : a szavak mögé rejtett gondolatot. Nem kerülik el figyelmét az'alakiságok sem, a címzés, a megszólítás, az aláírás, az iktatás. Néha egy baloldalt aláírt levél, egy szokatlan kibocsátási mód, egy iktatás hiánya fontos összefüggések nyomára vezeti. Számára nincs jelentéktelen adat ; az adat : atom, belőle tevődik össze minden gondolatelem, szervesen beillesztve a történés logikus rendjébe. Csipkeverésre vagy miniaturafestésre emlékeztet a részletezés finomsága, amelyből végül a szemléletes összkép kibontakozik. Mindez egyszerű, de nem színtelen, hanem nagyonis kép- és gondolatgazdag stílusban, pátosz néíküli méltósággal hömpölygő mondatokban, kitűnő kor- és jellemfestő erővel : valóban történeti irodalom, a szó eredeti és legjobb értelmében. A forráskezelés és a kidolgozás olyan hagyománya ez, amelyet fiatal történész generációnknak tanulmányozni és követni érdemes. < * A jelen sorok szerzője születésétől kezdve végigkísérte a tanulmány útját, kezdetben méltánytalanul kevés, évek múltán érdeme szerinti megbecsüléssel. Most, hogy a munka megjelent, de szerzője nincs már közöttünk, a recenzió lezárásául egy — e hasábokon taláil szokatlan — szubjektív megjegyzés kívánkozik ki belőle. Ha úgy érezte is, hogy a kegyelet érzése nem nyomhatja el a bírálat szavát — a mű alkotója halála után is él és alakít — szeretné, ha a bírálat szava nem nyomná el a kiváló tudós és értékes munkája iránti őszinte nagyrabecsülését, s nem nyomná el az önvád hangját : nem tettünk eleget azért, hogy Hajnal István teljes gazdagságában kifejthesse alkotó tehetségét, és sokat tanítva-tanulva, maradéktalanul átadhassa történész munkássága nak megérett termését a magyar történettudománynak. HANÁK PÉTER LUKÁCS LAJOS: MAGYAR FÜGGETLENSÉGI ÉS ALKOTMÁNYOS MOZGALMAK 1849—1867 (Budapest, „Művelt Nép" Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó. 1955. 468 I.) Jelentős munkára vállalkozott a szerző az 1848-at követő abszolutizmuskori „függetlenségi és alkotmányos mozgalmak" történetének megírásával. A korszak haladó mozgalmainak erényeit és hibáit objektíven feltáró marxista elemzése az abszolutizmusról nyert ismereteink helyesbítése és elmélyítése mellett bizoçyos fokig megvilágítja azt a folyamatot is, möly az uralkodó osztályokat az 1867-es kiegyezéshez vezette. A „függetlenségi ós alkotmányos mozgalmak" története sokféle formáját mutatja a hazafiak idegen elnyomással szembeni ellenállásának : az egyedi tüntetésektől az összeesküvésekig, s az össznemzeti-jellegű megmozdulásokig. Az elnyomó hatalommal szembeni magatartásnak ez a változatos, de folyamatosan szélesedő jellege szoros összefüggésben és kölcsönhatásban áll a nemzetközi eseményekkel, az emigráció tevékenységével és az összmonarchia belső helyzetének alakulásával. A szerző arra törekszik, hogy ezeket az összefüggéseket munkájában bemutassa. Az első rész a Bach-korszakbeli, 1849 — 59 közötti mozgalmakat tárgyalja. Itt elsősorban a forradalom leverését közvetlenül követő önkényuralom rémtetteivel ismerkedünk meg. A haditörvényszékek éveken át halálos ítéleteket, várfogságok sorozatát, zúdítják a szabadságharc vezetőire. Érzékelteti a szerző, hogyan bénította meg a nemzetet az önkényuralom első éveinek kegyetlensége, s hogyan igyekezett az elnyomó hatalom, fenntartani a törvénytelen állapotokat 1851 őszétől, az Albrecht főherceg kormányzóságával kezdődő korlátlan központosítás és germanizálás polit;kájával. Ezek után a különböző osztályoknak és rétegeknek a hatalommal szembeni magatartását veszi szemügyre a szerző. Az uralkodó osztályok közül a klérus feltétlenül támogatja a rendszert, a nagybirtokos arisztokrácia és a nagyburzsoázia csupán bizonyos fokig. Az arisztokrácia a 47-es állapotok visszaállítását kérő memorandumokat ír, a nagyburzsoázia egy része viszont gazdasági érdekeinek fokozottabb megóvását szeretné. A középbirtokos nemesség, mely 1848-ban a forradalom vezető osztálya volt, Deákkal az élen a