Századok – 1958
Vita - Történészvita a „népi” írókról 732
744 TÖRTÉN ÉSZ VIT A A „NÉPI" ÍRÓKRÓL 744 társadalom gazdasági.élete olyan, liogy uralkodó erő csak a tőke vagy ρ tőkét megdöntő proletariátus lehet. Más erő nincs ennek a társadalomnak a gazdasági életében."13 Tagadhatatlan, hogy Magyarországén a szocializmus építésének nehézségei ós az elkövetett hibák az elmúlt években aláásták a proletár vezetés tekintélyét egyes kispolgári, főképp értelmiségi rétegek szemében. Ezek hajlamosak pánikba esni, „nem látják a fáktól az erdőt", nemlát ják az egyes következetlenségek, hibák és főképp tapasztalatlanság „fáitól" azoknak a nagy alkotásoknak az erdejét, amelyek az elmúlt tizenkét esztendőt történelmünk egyik legtiszteletreméltóbb fejezetévé teszik. Hasonlítsuk össze a felszabadulás óta eltelt időt a magyar történelem bármely, még olyan dicsőséges korszakával, ós látni fogjuk, hogy történelmi fejlődésünk folyamán egyetlen egy osztály, som a nemesség, sem a polgárság, nem fejtett ki — lényegében egy pár esztendő alatt — olyan hatalmas méretű alkotó munkát, nem tett annyit az ország, a nép érdekében, mint — egész dolgozó népünk élén — a magyar munkásosztály : szerszámkészítők, bányászok, lakatosok, mezőgazdasági napszámosok, dolgozó parasztok, néptanítók, a népből származó vagy a néppel összeforrt értelmiségiek. A magyar dolgozóknak természetesen nincsenek évszázados, mondhatnánk évezredes tapasztalatai a kormányzásban, mint a „minden hájjal megkent" magyar úri osztályoknak volt, de nem is hajlandó a népelnyomásnak és nópbutításnak azokat az eszközeit átvenni, aminek ez utóbbiak olyan gátlástalan mesterei voltak. A dolgozó osztályok fiaiból és leányaiból kikerült államapparátusunk minden közigazgatási gyakorlatnak, gyakran a szükséges kultúrának is híján volt (ami egyéb okok mellett nem kis szerepét játszott a bürokratizmus nyavalyájának az elterjedésében) ; egyedül a saját keserves tapasztatai alapján, lépésről-lépésre tudja ezt megszerezni és ehhez évek és évek kellenek. A munkásosztálynak néhány esztendő alatt olyan hatalmas feladatokat kellett megoldania, aminőket a múltban az országvezetésben sokkal tapasztaltabb, rutinosabb, általában jóval kulturáltabb volt uralkodó osztályoknak hosszú évtizedek alatt sem kellett, dc erre nem is voltak hajlandók. Végül arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mindig sokkal könnyebb a hagyományosat, a megszokottat, ami szinte már a vérünkbe ment át, fenntartani, folytatni, mint a forradalmian újat, az úttörőt, a szokatlant az életbe átvinni. A burzsoáziának évszázadokra volt szüksége a kapitalista termelés, munkafegyelem, a polgári állam és közigazgatás megteremtésére. Nálunk akadtak szép számmal naiv emberek, akik — noha még azt sem mondhatjuk róluk, hogy történelmi ismeretek híján lettek volna — azt hitték, hogy a szocialista gazdaság, állami és társadalmi intézmények, normák a mi a múltban erősen elmaradt országunkban egy-két óv alatt a maguk tökéletes formájában kialakulhatnak és rögtön úgy fognak működni, mint a karikacsapás. Valamely osztály, adott esetben a munkásosztály vezetésro hivatottságának nem az az ismérve, hogy soha nem tévedhet, hogy soha nem érhetik kudarcok, vereségek, mert ilyet nem ismer az élet, nem ismer a történelem. , 1956 őszén, egy átmeneti rövid időre úgy látszott, hogy a néphatalom n&lunk vereséget szenvedett. Hogyan reagált erre a magyar munkásosztály és általában azok az országok, amelyekben a munkásosztály kezében van a vezetés, a szocialista országok, élükön a Szovjetunióval ? Ezeknek az. országoknak, különösen az utóbbinak hatalmas gazdasági és mindenekelőtt a fegyveres segítsége, azonkívül, hogy a nemzetközi proletárszolidaritás törvényéből következett, egyben a munkásosztály kormányzási felelősségének a megnyilatkozása is volt. Annak tudatából fakadt, hogy korunkban ő hivatott hazánk és az egész emberiség ügyét, a világ nyugalmát és békéjét megvédeni. Azoknak, akiknek kétségeik vannak a munkásosztály vezetőképességét illetően, csak azt tanácsolhatjuk : nézzenek egy kicsit körül itthon, azonkívül vessenek egy pillantást a nagyvilág eseményeire, amit tapasztalni fognak, az nem igazolja pesszimizmusukat. Hogy a „harmadik-utas" tanok irrealitásuk ellenére mennyire visszatérő vonásai — persze különböző alkalmazásban, más és más megfogalmazásban és mértékben — a népiesek világképének, mutatja, hogy a Németh Lászlónál kétségtelenül demokratikusabb árnyalatot képviselő Hlyés Gyulánál is megtaláljuk a leglényegesebb elemeit : az „örök" paraszti lét idealizálása mellett a város ellenességet,1 4 a korai középkor társadalmára jellemző zárt házi gazdálkodásra való visszatérést, mint ideált. " Lenin Művei. XXIX. köt. 373.1. _ 14 Pestről, a magyar gazdasági és szellemi halauás központjáról Illyés egylielyütt azt írja, hogy „az országnak tán fővárosa volt, a nép mindig idegennek tudta" (Magyarok, I. 30. 1.). Szinte a „bűnös Budapestet" juttatja eszünkbe.
