Századok – 1958
Vita - Történészvita a „népi” írókról 732
TÖRTÉN ÉSZ VIT A A „NÉPI" ÍRÓKRÓL 745 Ha Németh László az országnak „tájhazákra" való bomlásáról beszélt, úgy Illyés „az önmagukban is megálló falvakról", „a szellemi és anyagi önellátás" elvén nyugvó „független" parasztgazdaságokról. Az eredmény, amit, ettől várt : a városok szétesése (akárcsak Némethnél) : elindul a városból vissza a falura a mérnök, a munkás. . . utóbbi azért, hogy gépkocsitengely vas helyett „szemrevaló" falusi kapuvasakat kovácsoljon. 1 „Mindent magunk állítsunk elő" — tanácsolja Illyés a parasztságnak—, „aszszonyunkat feltétlenül beszéljük rá a szövésre és fonásra."1 5 A társadalmi valóság, a gazdasági élet törvényeit ugyanúgy semmibeveszik a falu nincstelenjeinek osztogatott más tanácsai is. „IIa szabad időnk, illetve szabad munkaerőnk van, azt — bármilyen helyzetben vagyunk — ne siessünk áruba bocsátani, hanem fordítsuk tudásunk és műveltségünk fokozására" — írta.16 Nem kevésbé egyszerűnek tűnt fel Illyés szemében az értékesítési problémák megoldása. „Termésfeleslegeinkkel ne igen terheljük a piacot, ebből a múltban is sok zavar támadt. Fogyasszunk inkább többet . . * A „harmadik-utas" tévtanok kihatását két síkon látom különösen súlyosnak, mondhatnám végzetesnek a népies mozgalom s ezen belül egyes nagytehetségű népies írók fejlődése szempontjából. A „harmadik-utasság" káros illúziókat teremtett az ellenforradalmi rendszer bizonyos -jelszavaival, személyeivel, intézkedéseivel szemben. Ezek az illúziók, mint tudjuk, nemcsak Németh Lászióval hitették el egy'időben, hogy Gömbös harcban áll „a nagybirtok, a magasegyház és a nagytőke szentháromságával", hanem a baloldali munkásmozgalomból jött Illyés Gyulával is leíratták 1938-ban, azaz a Horthy-idők egyik legsötétebb esztendejében az elismerő szavakat a népi eszmék „általános nagy sikereiről" : „Kimondottuk, hogy telepítés : majdnem szakminisztérium épült egyetlen szóra. Későhb kimondtuk, hogy reform : egész reformnemzedék alakult képviselői mandátumokra. Kimondtuk, hogy falukutatás : hivatalos küldöttségek indulnak már kutatni. Mindennek, ha közvetlen eredménye nem is, de értelme volt.'"1 8 A népies írók nem kis részének a gondolkodásába itta bele magát a nézet, hogy a 25 éves ellenforradalmi korszakban a népies mozgalom hatására valami népi átalakulás, valami népi erjedés indult meg, biztató első csírái támadtak a harmadik utas szocializmusnak.S hogy közülük sokan a későbbiek folyamán mennyire „se nem tanultak,se nem felejtettek", azt eléggé bizonyítja Németh Lászlónak az Irodalmi Újság 1956. november 2-i számába „Emelkedő nemzet" címen írt cikke. Ez az írás az egyik legelső, ha ugyan nem a legelső kísérlet volt a Horthyddők nyílt rehabilitálására. „Az emelkedés főképp gazdasági és szellemi téren volt szembeszökő — olvassuk itt.— A halogatott földreform ellenére százezrek szakítottak le maguknak egy darabka földet . . . Keitek ezrei lepték el az országot, s nem véletlen, hogy ebben az időben merült fel Kert-Magyarország terve . . . Nem volt vad álom többé ... a munkás és parasztnép, s e néphez szít ó értelmiség testvériesülése egy értelmiségi társadalomban." A cikk szerint az ellenforradalmi rendszer negyedszázada „a viszonylagos szabadság", „az elviselhető korlátozás" korszaka volt, szemben a népi demokratikus renddel, amely a nemzet számára „gvötrést és megaláztatást" jelentett. „Ez Németh László egyéni véleménye" — vetheti valaki ellen. Nos, vajon Illyésnek a verse „Egy mondat a zsarnokságról" iicm ugyanezt mondja százszorosan ? A „harmadik utas" nézetek eluralkodásának a népiesek körében egy másik, talán még súlyosabb kihatása volt, hogy ezek a nézetek a parasztkérdés megoldását ígérték sarlatán módon és egyre inkább háttérbe szorították náluk a radikális földreformnak a követelését, megfosztották azt központi jelentőségétől. A népiesek legdemokratikusabb megnyilatkozása : a Márciusi Front 1937-es programja, az ötszáz holdon felüli birtokok kisajátítását követelte. Később a mozgalom jobbratolódásának folvományaként ennek a radikális földreformnak a helyét a népiesek írásaiban egvre inkább elfoglalták a lénvegükben reakciós „harmadik utas" konstrukciók és kártyavárak. „A magyar antinómiák sokkal összetettebbek, semhogy egy kerítésbedöntés megoldhatná őket" — szögezte le a „harmadik utasság" fő hirdetője, Németh László.1 9 15 Csizma az asztalon. 133.1. " Uo. 134. 1. " Uo. 135. 1. 18 Magyarok. II. 464. I. 11 A minőség forradalma. IV. 56.1.
