Századok – 1958

Vita - Történészvita a „népi” írókról 732

TÖRTÉNÉSZ VITA A „NÉPI" ÍKÓKRÓI. 743 megint érvényesülnie kell. A függetlenül bégető, ide-oda futkosó kis népekben előbbutóbb feltámad az akol utáni vágy . . ."s

Németh hajlandó az akolnak pásztort is találni. ,,A magyar — írta — évszázadakon át . . . elit volt a Balkánon és a Duna-medence népei közt . . . összetartó a hordák közt."9

Jelenleg az a feladata, hogy visszaszerezze ezt a szerepét : a magyarság vagy megtanul más népek „összefogója" lenni, vagy „elpusztul" : „Elit vagy semmi !"1

0 Ha ehhez hozzávesszük, hogy Németh László egész konstrukcióját át- és áthatja egy kitűnő irodalmi nyelven megfogalmozott, de lényegében útszéli antiszemitizmus, akkor nem csodálkozunk, hogy ez a harmadik . utas „szocializmus" a marxizmust tartotta a legveszedelmesebb ellenfelének. Méltán ! „A marxizmus a XIX. század kapitalista szellemű szocializmusa" — olvassuk a harmadik utas bibliában.11

„A szocializmus kinőtt ruhája", „a múltból kiszakadt béresek szocializmusa", amellyel a szerző szembehelyezi „a vállalkozók szocializmusát", a tulajdonviszonyok éppoly egyszerű, mint „zseniális" megoldásával : „nem magántulajdon és nem vagyonközösség".1

2 A harmadik utas nézetek, mint látjuk, teljesen hamis képet adnak a modern társadalom tényleges fejlődésmenetéről, igazi hajtóerőiről, kiáltó ellentétben vannak a való világ tényeivel ós éppen ezért a marxizmus—leninizmussal is, azzal a tudományos világnézettel és társadalomelmélettel, ahiely alapján építjük mi is, más népek is az új, szocialista társudalmi rendet. A marxizmus—leninizmus a kapitalista társadalom szörnyű visszásságait, kibékíthetetlen ellentmondásait a társadalmi fejlődés útján való előrehaladással és nem a kapitalizmust megelőző termelési viszonyokhoz való visszafordulással akarja megoldani. Ez utóbbi azonkívül, hogy a dolgozó néptömegek számára még nagyobb rabságot jelentene, lehetetlen is. A szocialista társadalom az emberiség egész eddigi fejlődése eredményeképp jön létre, felhasználja és tovább fejleszti mindazt, amit megelőző társadalmak — kőztük a kapitalizmus is — a termelőerők fejlesztése, a technika tökéletesítése, a tudományos felismerés határainak kitágítása, a művészetek gazdagodása, az emberi jogok kiszélesítése torén létrehoztak. A munkásosztály korunkban a történelmi fejlődés hordozója — tanítja a marxizmus—leninizmus, szöges ellentétben a „népies" felfogással. Ugyan mi teszi erre a munkásosztályt hivatdttá és főképp képessé — kérdi a műveltségével hivalkodó értelmiségi, aki emellett még a munkásságnál nagyobb számú és „magyarabb" parasztság képviselőjének is tartja magát? A termelésben elfoglalt központi helyzete — feleljük —, a modern kultúra fellegváraiban, a városokban való koncentráltsága, a szervezettsége és mindenekelőtt közvetlen és teljes szembenállása a kapitalista kizsákmányolással. A termelési erők magas fejlettségének, az utolsó két évszázad páratlan technikai és tudományos haladásának szülöttje,további még hatalmasabb fejlődés hordozója és biztosítéka. Nehéz munkában és hősies harcokban megacélosodott osztály, amely a dolgozó emberek összetartásának a történelemben eleddig ismeretlen fokát és formáit teremtette meg, kezdve egy műhely munkásainak a kollektív összetartásától, a nemzetközi proletárszolidaritás világot átfogó hatalmas megnyilvánulásáig. . A munkásosztály, és csak a munkásosztály tud eredményesen helyt állni a trösztök, koncernek, bankok óriási hatalomra szert tett uraival, a roppant anyagi erővel, tapasztalatokkal és szellemi befolyással rendelkező nagyburzsoáziával szemben. A kispolgárság amellett, hogy gazdasági életfeltételei atomizálják, a modern gazdaság periferiáin helyezkedik el : nincs önálló szerepe a termelésben és ezért nem lehet önálló szerepe az osztályok küzdelmében, a politikai életben sem. V.vt nem tndia, elfogadni a „népies", s mert szembekerül a valósággal, illúziókba, utópiákba menekül. Mintha csak neki válaszolt volna .Lenm : „Az egész politikai gazdaságtan, ha valaki tanult belőle valamit, a forradalmak története, az egész XIX. század politikai fejlődésének története arra tanít benünnket, hogy a paraszt vagy a munkással vagy a burzsoáziával tart. Nem is tehet egyebet. Persze ez egyik-másik demokratának a szemében esetleg sértőnek látszik, egyik-másik azt gondolja, hogy én, mint marxista rágalmazom a parasztot. — A parasztok többségben vannak, a parasztok dolgozó emberek és nem járhatják saját útjukat. Miért ? — A tőkéé • Uo. IV. 71—72.1. • Uo. IV. 166. 1. 10

Uo. IV. 47, 160. 1. 11

Uo. II. 19.1. " Uo. IV. 23, 177, 178.1. 12*