Századok – 1958

Vita - Történészvita a „népi” írókról 732

742 TÖRTÉNÉSZ V IT A A „NÉPI" ÍRÓKRÓL Hozzászólásomban a harmadik utas nézetekkel szeretnék foglalkozni. Ezekre a nézetekre nem azért érdemes most visszaemlékezni, hogy öncélúan felkutassuk : néhány évtizeddel ezelőtt, a fasiszta rendszer idején, egyes népies írók a kispolgári megzavarodottság tömény megnyilatkozásaként miket írtak össze, mi köré toboroztak tábort, hanem azért, mert ezek az ingoványba vezető téveszmék a közelmúltban újból virulensek lettek és ma sem felesleges a cáfolatuk. * Ha feltesszük a kérdést : a népies írókat — emlékszünk, nagybecsű irodalmi alkotásaikat, gondolat- és akaratpezsdítő bátor kiállásukat a Márciusi Front programjával milyen reményteljes örömmel üdvözölték a magyar haladás hívei, nem utolsó sorban a kommunisták — mi akadályozta abban, hogy népi demokratikus rendünkkel őszintén, teljeá szívvel,· ha nem is kritikátlanul együttműködjenek, ana a felelet csak az lehet, hogy faji aláfestésű nacionalizmusuk mellett mindenekelőtt α társadalom, a társadalmi fejlődés alapvető tényeiről vallott téves nézeteiknek az az egész rendszere, amelyet „harmadikutasságnak" nevezünk. A „harmadik-utas" eszméket a maga idején a legkövetkezetesebben és — hozzátehetjük — a legvégletesebbon Németh László foglalta össze. Mik voltak a fő tételei a „harmadik-utas" szocializmusnak az ő megfogalmazásában ? „Az üzemeket irracionálják, a cipőkészítő művészek megbuktatják a cipőgyárakat.1

... A tömegipar (értsd : modern gyáripar) özönvize alól egy új, minden használati cikkre kiterjedő minőségi ipart (értsd : kéziipart) kell teremteni ... A művészipar újra visszanyerhetné Homéros óta élvezett állandó tekintélyét, a maga helyére szorítva a tömegipart, amely egy igazi kultúrában sohasem lehet több a létminimumok iparánál."4 „Az önellátás fokozása . . . Az ország gazdasági sejtjeinek autarkiája ... A mai értelemben vett kereskedelem a gazdasági élet legnagyobb részéről kiszorul . . ."3 A társadalom jövő fejlődésének az útja, Németh László szerint, nem az iparosodás, hanem az agrárosodás. „A XIX. század nagy népvándorlását a gyár felé napjainkban új népvándorlás váltja fel : a kert, a minőségi mezőgazdaság felé" ... A magyar „sorsproblémák" megoldása : „Kert-Magyarország". „A tömegeket elhelyező új világ most. a .kert — a hős : a kertész . . . Csináljunk Kecskemétet és Nagyköröst az egész országból és megtettük az első lépést, hogy példanéppé legyünk . . ."* A történelem vizei ilyetén való visszafolyásának : a magastechnikájú gyáripartól — a kézművességhez, a világgazdaságtól — a kistermelők önellátásához, a kereskedelemtől — a termékek közvetlen cseréjéhez, a pénzgazdálkodástól — a terménygazdasághoz, azért kellene bekövetkeznie, hogy visszaszoruljon a munkásosztály és vele a gazdaság és társadalom szocialista átalakítására irányuló hatalmas törekvések. Németh László nem kis együttérzéssel idézi a náci ideológia egyik előfutárját, Spenglert : „Kinevezték »munkásságnak« a városba özönlő gyülevészt, hogy az állam gócpontjaiból emelhessék mértéktelen követeléseiket ... A glorifikált munkás lassan a legkevesebbet dolgozott az országban."6 Németh László szerint az állam irányítására „új nemességre" van szükség a parasztságból és az értelmiségből.6

Az általa hirdetett „minőségi hierarchia" az állam felépítése terén [ha az erről mondottakból egyáltalán ki lehet hámozni valami racionális magvat] nrm jelentene sem többet sem kevesebbet, mint a „temegmunkát" végző nagyipari munkásság jogtalanságát, aki fölött helyezkedne el a „minőségi munkát" végző parasztság, a kézművesek, és mindenekelőtt az értelmiség, mint uralkodó és kormányzó elem. „Az állam sorsát — írja Németh — a míűőségi munkát végzők politikai akarata irányítja, a tömegmunkát végző apolitikus államszerveken át."' Hogyan látta Németh László a magyar nép és a szomszédos népek egymáshoz való viszonyát és mik voltak szerinte α tennivalók ezen a téren ? Mindenekelőtt elveti a nemzetek önrendelkezési jogának elvét, legalábbis „Európa ezen sarkán", amelyet szerinte „életképtelen törpe nációk" laknak. „Valószínű — írta —, hogy a birodalmi elvnek, amelyet eddig a Habsburg-ház képviselt, valamilyen alakban 1 A minőség forradalma. I. köt. 12.1. 1 Uo. IV. 102, 67. 1. • Uo IV. 155, 157.1. •Uo. IV. 168, 178. 1. • Uo. I. 28.1. •Uo. IV. 60.1. 'Uo. IV. 20. 1.