Századok – 1958

Vita - Történészvita a „népi” írókról 732

TÖRTÉN ÉSZ VIT A A „NÉPI" ÍRÓKRÓL 741 a szántóföld, szőlő, állatállomány stb. stb. figyelembevétele nélkül a történeti életről eeak elszürkült kép festhető meg. Bármennyire maradt tehát ennek a népnek a fogalmából kirekesztve a nemesség, az egész feudális birtokosság és bármennyire hittem, hogy figyelmem csak a népre van koncentrálva, a nép nem bontakozott ki teljes sokrétűségében. Nem segített sem annak a hangsúlyozása, hogy a különböző nyelvű emberek egymás mellé kerülve, nem érezték magukat ellenfeleknek, sem az, hogy az asszimiláció, akár gyarapította, akár csökkentette a magyarság számát, természetes, megmagyarázható jelenségnek tekinthető. Az a gondolat, hogy azonos helyzetű emberek, bár különböző nyelvet beszélnek, közelebb állhatnak egymáshoz, mint az egy nyelvet beszélők, ha ezeknek a gazdasági helyzetük, egymáshoz való társadalmi viszonyuk alapvetően különbözik, ismeretlen volt előttem. A polgári nacionalizmus itt éppenúgy korlátokat vont, mint a, nép fogalmának a romantika hatása alatti meghatározásában. Hogyan alakult ki pozitivista kezdetekből 1918-tól kezdve az irányzat, milyen változásokon keresztül s milyen hatások alatt jutott el addig, hogy 1930-ban a népiség fogalmát így rögzítettem meg : jelenti egy nép öntudatlan életét szemben a tudatos törekvéseket kifejező nemzetiség szóval, s azután hogyan alakult az irány a tanítványok munkáiban, — minderről, úgy gondolom, tudnék felvilágosítást adni, anélkül, hogy az érdeklődőknek fáradságos munkával kellene az egyes dolgozatokból kielemezniök azt. Az eredmény, előre látom, személyemre kedvezőtlenebb lesz, mintha a mai felfogás, hiedelem élno tovább. Ma az a közfelfogás, hogy a fasiszta-hitleri-német ideológia egy fejezetének magyar fordítása a népiségtörténet, aminek lefordítása egy adott időpontban — bár kárhozatos dolog volt — érthető, viszont annyiban bocsánatra számithat, hogy mindenkor német ellene^ volt a tendenciája. Attól tartok, hogy véleményük kedvezőtlenebb lesz, ha előadom, hogy a német hatás és a német ellenesség tény ugyan, azonban az egész népiség-teória hosszabb időn át, kb. egy évtized alatt alakult ki s magyarázatát a kor, az 1918-tól eltelt időszak társadalmi viszonyai nyújtják. Éppen mert a kérdés bonyolultabb, azt kérem, hogy most ne térjünk el — mellékvágányra — a főtémától, viszont, mert helyzetemet már elől járóban is megnehezítettem, legyen szabad azt kórnem, ha ugyan nem látszik túlzottnak kérésem, hogy a vitára hívjuk meg azokat a külföldi szakembereket, akikkel a magyar népiségtörténeti kutatás szemben állott. Gondolok elsősorban Romániából Prodan akadémikusra, azután Szlovákiából Húscava ós Varsik professzorokra. Utalhatnék még másokra is, de ők hárman ma odahaza — mint professzori tevékenységük mutatja — ugyanúgy gondolkoznak a marxizmus felöl, mint jómagam. Nem volna tehát érdektelen találkoznunk Budapesten s megállapítanunk egyrészt, hogy ma mi a felfogásunk, másrészt 20—25 évre visszaemlékezve, tisztáznunk, mit is akartunk és hol tévedtem. Ha azután az derülne ki, hogy az ő számukra pozitívumot is jelentett a magyar népiségtörténeti kutatás, ily módon az ő véleményük talán enyhítő körülmény lehetne számomra, hiszen azt mutatná, hogy a polgári korszak magyar nacionalizmusa nem volt teljesen egyszínű s volt egy irányzata, amely a közkeletűtől, hacsak árnyalatilag is, de eltért. Ha egykori ellenfeleimnek az lenne a véleményük, hogy munkáinkból pozitív hasznuk volt, tanulságul esetleg azt is leszűrhetnők majd, hogy a tudományos kutatás, amely őszintén törekszik az igazság megismerésére, alkalmas lehet közkeletű előítéletek legyőzésére. ANDICS ERZSÉBET : A népiesekkel foglalkozó téziseket örömmel kell, hogy üdvözöljük : konkréten, alaposan, magas elvi színvonalon tárgyalják a kérdést és egyben bíztató jelei annak, hogy az ellenforradalom leverése óta eltelt aránylag rövid idő alatt elért jelentős politikai és gazdasági eredmények után egyre inkább kibontakozik az eszmei harc is a ma még széles rétegek gondolkodását fogva tartó polgári és kispolgári nézetekkel. Kibontakozik elvi síkon, marxista tudományos megalapozottsággal, ami nyilvánvalóan a legjobban járható, ha ugyan nem az egyedül járható útja a problémák megoldásának, illetve annak, hogy az adott kérdést legalább közelebb vigyük a megoldáshoz. A tézisek gazdag — talán kissé túl részletező — anyagot adnak a népiesek útjáról. Maga a történeti módszer, azaz a népies irányzatnak és mozgalomnak fejlődésében való vizsgálata kétségtelenül helyes, annál is inkább, mert a népiesek szerepe elég lényegesen változott a negyedszázados ellenforradalmi korszak különböző szakaszaiban, majd más lett a felszabadulás után és megint lényegesen új helyzet adódott számukra, amikor nópünk elkezdte a szocializmus építését, nemcsak a városban, hanem szükségszerűen a falun is. 12 »lázadok