Századok – 1958

Vita - Történészvita a „népi” írókról 732

TÖRTÉN ÉSZ VIT A A „NÉPI" ÍRÓKRÓL 737 hatásokat is emel ki és elemez s lia inkább csak a paraszti kultúra mélyeit is vizsgálja — ez is, minden bizonnyal, az irredenta mozgalom fénykorában eléggé alig értékelhető momentum. Kevésbé megnyugtató azonban ennek a gondolatmenetnek további folytatása, ha megnézzük, hová fut ki ez a kelct-euiópai koncepció. Kossuth konföderációs tervét méltatva, úgy látja Németh László, hogy az akkori gyenge dunai fejedelemségekkel és a tótokkal, csehekkel, horvátokkal kiegyezve, a Monarchiát ez a tervezet a magyar települési terület csorbája nélkül likvidálhatta volna. Tót autonómia, egy kétfelől garantált, független Erdély, mint keleti-Svájc s a horvát, szerb, román államok laza konföderációjában a magyar elsőbbség talán elérhető lett volna. S ettől kezdve megfigyelhető, hogyan lopózik be gondolatmenetébe, erről a témái ól beszélve, a magyar elsőbbség motívuma, hogy azután később, az egész kelet-euiópai koncepció „harmadik utas" elméletének szoros részévé, fontos alkotó elemévé nőjje ki magát. "Ugyanúgy történt ez nála, ahogyan ez a folyamat 20—30 évvel azelőtt a kispolgári-szocialista Jászi Oszkár kelet-euiópai koncepciójának kifejlődésében végbement. Természetesen vannak Németh Lászlónak ebben a gondolatmenetében a kérdés igazi megoldása felé közelítő, jó sejtései is. Részletezve az akkori magyar kisebbségek iránti kötelezettségeinket, negyedik teendőként ugyan, de megemlíti, hogy az „elnyomó i népbe a politikusok szította gyűlölet alá kell ásni, ahol a miénkkel kibékíthető jelleg , szunnyad és erre kell appelálni" — ami alatt nyilván a magyar és szomszédi oiszágok népeinek összefogását lehet érteni, a burzsoá uialkodó osztályok ellen. A Debreceni Kátéban azonban úgy látja, hogy a „barna, fekete és piros" nagy népekkel szemben az itteni kis népeknek egy menedékük van : lia a széthúzó erők ellen új, centripetális erő támad. „Minél súlyosabbak leszünk magunk — írja —, annál közelebb csúszik hozzánk e szövetség súlypontja.'fo ez a gondolat kikristályosodottabb formában úgy fest, hogy „a népek ônrendelkeaçsének elve Európának ezen a sarkán életképtelen, törpe nációk közt nem lehet korlátlan, s valószínű, hogy a birodalmi elvnek, melyet eddig a Habsburg-ház képviselt^valamilyen alakban megint érvényesülnie kell". Szükségtelen e fejtegetést teljes részletességében idézni : lényege az, hogy egy ilyen, nemzetek feletti birodalomban a magyar kisebbségek okos magatartással, természetes központjuk, Magyarország köré csoportosíthatták volna e birodalom népeit. Innen most már csak egy lépés addig, hogy a magyar hivatás a középeuiópai szocializmus megvalósítása, az, hogy Oroszország és Németország között egy új, nemzetek fölötti belátást képviseljünk. „A minőség forradalma" című tanulmánysorozatnak ez a kötete 1943-ban jelent meg s ha már semmi mást, a Németh László által oly sokszor követett történelmi realizmust lehetne számonkérni a szerzőtől. A közép-európai koncepció egészséges kezdeményezései így torkolnak bele, így fonódnak pssze egy „harmadik utas" önálló magyar imperializmus programjában, még akkor is, ha (Németh László ennek felépítését „erkölcsi fölénvünk" címén is igénvli, aminek a kleoelsbergi „kultúrfölénnyel" való kapcsolata akkor is világos, ha Néraeth László sok vonatkozásban mást is értett rajta. 3 Befejezésül röviden még foglalkozni kell — ha rendkívül vázlatosan is — Németh Lászlónak az utolsó 150 esztendő történetére vonatkozó felfogásával. A kapitalizmus fejlődésének szükségszerű következményei, a nagybirtok és nagytőke hatalmának korlátlanná válása, a szegényparastzság elnyomorodása és a munkásosztály forradalmi mozgalmai a polgári korszak valamennyi felelős gondolkodóját az elé a feladat elé állította, hogv kiutat keressenek a kapitalista fejlődés ellentmondásaiból. Polgári történetíróink közüi Hajnal István, aki ezeket az ellenmondásokat talán a legvilágosabban megértette, ezt a kiutat egy romantikus antikapitalizmus felé keresi, sok vonatkozásban egy középkori jellegű munkaszervezet felélesztését látta orvosságnak a kapitalizmus kinövései ellen. Szekfű Gyula javaslata ennél jóval összetettebb volt : némi földreform, a nagytőke és nagvbirtok katolikus szellemben való megrendszabályozása és a vezető réteg népi elemekből való felfr issítése — ezek azok az orvosságok, melvekkel ő az alapvető ellentmondásokat megkísérelte orvosolni. Németh László az ő gyógyszereikből sokat felhasznált : a munkásnak a kisipari minőségi munkához való visszatérést ajánlja, a parasztságnak pedig a kertet, amely az ő gondolkodásában már szinte mithikus értelmet nyer : a kert éppolvan nagv jelképe a mi századunknak — írja —, mint az előzőnek a gvár. A kertet kereste a múlt század kapitalizmusának az egész ellenzéke, az új európai irodalom java a kert irodalma, kertvárosokba szökik ma a városi ember és a kort erkölcséről álmodunk mindnyájan, százféle álomban.