Századok – 1958
Vita - Történészvita a „népi” írókról 732
733 TÖRTÉNÉSZ V IT A A „NÉPI" ÍRÓKRÓL a szövetkezett kisbirtokosok „szocializmusának" képzel el —•· ma már csak új alapokon a kapitalizmus és a marxizmus együttes tagadása alapján jöhet létre. Már itt, a kiindulópontnál végtelen messzeségben vagyunk a polgárság hőskorának nagy gondolkodóitól, Goethetői, aki óva intett attól, hogy megve-sók az észt és a tudományt, az emberiség legfőbb javait — és Hegeltől, aki ragyogó pirkadatként üdvözölte a hódító útjára elinduló emberi értelmet. Abból, hogy az ész és a tudomány az emberiség nagy sorskérdéseiben tehetetlenek, egyenesen következik, hogy haladás nincsen, hogy a haladás —- mint ezt Németh Lászlóval együtt megszámlálhatatlan polgári professzor ismételgeti — puszta illúzió. Mi van hát a történetben Németh László szerint, ha haladás nincsen ? A kultúiák örökös, sorsszerű körforgása, amely tehetetlen bábként ragadja magával az embereket. Amíg a kultúrák az emelkedés útját járják, az ösztönök, igények, félelmek, vágyak irracionális, misztikus mélyéből új meg új eszmék, vagy helyesebben mítoszok kelnek életre, amelyek, ha hamisak és a valóságot nem is tükrözik, valóságformáló erőkké válnak. A társadalom osztályrendje közben nem változik, mert az osztályok nem a társadalmi fejlődés termékei, hanem a természet művei. A társadalomban csak az elitek mozgása folyik, amelyek egymást váltják a hatalomban. Vegülis azonban minden kultúra menthetetlenül elhasználódik — megmerevedik és elpusztul, és újabb kultúrák követik, amelyeket a végzet ugyanarra a sorsra kárhoztat. Sors vagy végzet, a régi görög ananké, a biztos pusztulással — és az irracionális lelkierők, a mítosz és az elitek dekadens polgári teóriái : ez az a „szocialista" történetszemlélet, amelyet Németh László a magyar munkásoknak és parasztoknak az idejétmúlt marxizmus helyett javasol, — vagy inkább annak az új értelmiségi elitnek ajánl, amely a magvar munkásokat és parasztokat a hamisnak tekintett szocialista mítosz segítségével kormányozni fogja. Németh László jóhiszeműségét nem lehet kétségbe vonni. Ő valóban azt hiszi magáról, hogy a haladó európai kultúra képviselője. Innen a „tragikus életérzés", amelyről befzél, ezért mondja azt, hogy sorsérzése a reménytelenségben is lírroizmust parancsol. De ezt a feloszlást lehelő világnézetet összekapcsolni a szocializmussal, a régi agóniáját összekeverni az új vajúdásával — itt már a jó- vagy rosszhiszeműse'g kérdése édeskeveset számít. Spengler, aki Németh Lászlónak mintaképül szolgált, mindenesetre logikusabban járt el, amikor sorsmitológiáját a szocializmus ellen fordította.i Nt mHh László tudatosan szembehelyezkedik a marxizmussal. Veres Péter, aki a marxizmus len vegét — vagy inkább azt, amit a marxizmus lényegének tekint — hajlandó volt vállalni, öntudatlanul veti el a marxista világnézet alapjait. Az, ami Németh Lászlónál a· polgári műveltség negatív terméke, Veres Péternél az osztályhelyzetből eredő gyermekbetegség, amelyből eddig nem tudott kigyógyulni. Veres Péter eredendő hibája az, liogy a dolgozó parasztság közvetlenül adott, elementárisán kialakult tudatából, ennek közös vonásaiból indul ki és erre alapítja az osztály, a saját osztályának, a parasztosztálynak a fogalmát. Az osztály fogalmát tehát pszihológiai, nem gazdasági tényekre alapozza. Emellett nem tulajdonít jelentőséget a földmunkás és a középparaszt eltérő pszihológiájának, amely eltérő osztályhelyzetük szükségszerű következménye. EüVrn+rtT pszihológiájult közös vonásaira épít, ezeket mértéktelenül idealizálja és azt hiszi, hogy ez a paraszttudat a kollektív értékek kincsesbányája, sőt közvetlen adottságában — ha homályos alakban is — maga a szocialista tudat. Saját véleményeit azután e „szocialista" tudat szükségszerű kifejezésének tekinti és feladatát abban látja, hogy az osztály mélyéből felszínre hozza, tudatosítsa az ott rejlő kollektív értékeket és ezáltal a parasztságot szocialista öntudata felé vezesse. Veres Péter összetéveszti — most már csak . a földmunkásságról beszélve — a proletariátus közvetlenül adott, elementárisán kialakult tudatát a szocialista öntudattal. A tudatot a lét határozza meg. De a proletariátus léte a kapitalizmusban eltorzult lét és az eltorzult létnek közvetlenül eltorzult tudat felel meg. A proletariátus közvetlen tudatának vannak pozitív elemei is, mint a lázadás szelleme és az együttérzés az osz'ály tagjaival. De a kapitalizmusban ez a tudat a szellemi ós erkölcsi eldurvulás jegyeit is magán viseli, át meg át van itatva kispolgári, sőt egyenesen az uralkodó osztály érdekeit szolgáló gondolatokkal. Felszínre hozni vagy kifejezni ezt a tudatot annyi, mint felszínre hozni a zűrzavart, kifejezni az osztály kezdetleges állapotát, utánakullogni az osztálynak. Az osztálv tudatának igazi nevelése, a szocialista öntudat kifejlesztése ugvan a közvetlen osztálvtudat pozitív elemeihez kapcsolódik. De ugyanakkor nagyrészt, éppen a közvetlen osztálytudat negatív elemeinek kiküszöbölését célozza. Olyan feladat ez, amelyet a párt tömegméretekben csak a kapitalista viszonyok megszüntetése után. a megvalósuló szocializmusban teljesíthet,
