Századok – 1958

Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699

728 LACKÓ MIKLÖS 1. A felszabadulást követő első években az ipari proletár származású keresők közül aránylag többen voltak önállóak (1930-ban 8,9%, 1949-ben 12,6%). A földreform hatására majdnem négyszeresére nőtt a munkás-származású birtokos parasztok száma, s erősen lecsökkent az ilyen származású mezőgazdasági munkások aránya. A munkás-származásúak közül számszerűen jóval többen dolgoztak ipari önállóként és kereskedőként is. A munkás-származású iparosok száma valamelyest 1945 előtt is s melkedhetett, de nagyarányú létszámnövekedésük 1945 után következett be, amikor a súlyos gazdasági -viszonyok, az infláció stb. időszakában, az ipari proletariátus soraiban fellépett deklasszálódás következményeként, többezer munkás átmenetileg „önállóvá" vált, iparoskodással vagy kereskedőként próbált könnyebb megélhetéshez jutni. Az ilyen proletárok száma 1945—1946-ban a fenti számoknál jóval magasabb is lehetett, ez átmeneti helyzet maradványait azonban még az" 1949. január 1-i adatok is tükrözik : az 1930-as 7,2%-kal szemben 1949-ben az önálló iparosok 11,3 %-a volt ipari proletár származású. 2. A munkás-származásúak felszabadulást követő nagyobb szétszóródása következménye volt a földreform más irányú és mélyebb hatásának is. A földreform átmenetileg felszámolta a mezőgazdasági viszonylagos túlnépességet. Az agrárproletariátus és a bérmunkára kényszerülő félproletárok száma óriási mértékben csökkent. Az agrárviszonyokban végbement gyökeres átalakulás átmenetileg csökkentette a falu dolgozó népének, mint a többi dolgozó osztály és réteg fő utánpótlási forrásának a szerepét. A paraszti származású önálló iparosok aránya 1930-ban és 1949-ben egyaránt 35% volt. A nem ipari, egyéb proletár rétegekben — a kereskedő segédeket kivéve — pedig csökkent a paraszt származásúak aránya. Parasztszármazású volt 1930 1949 100 közszolgálati munkás közül 54 53 100 közlekedési munkás közül 51 47 100 egyéb (napszámos, cseléd, alkalmi munkát végző) munkás közül 56 49 Az e foglalkozásokban dolgozó munkások közé viszont, akiknek létszáma jelentősen növekedett, nagyobb számban kerültek az ipari proletár családok tagjai. Ezt a folyamatot az ipar 1945 utáni súlyos helyzete, az első évek nagyarányú munkanélkü isége is elősegítette. A kiáramlásra vonatkozó általános adatok elemzése után vizsgáljuk meg külön a munkás származású férfiak és nők foglalkozási megoszlásának alakulását (lásd a 14. táblázatot). Amint látható, a munkás származású férfiak és nők foglalkozási megoszlásában lényeges kü.önbségek voltak. 1930-ban a férfiak közül jóval többen dolgoztak ipari munkásként, jóval kevesebben egvéb munkásként. A proletárnők sokkal jobban szétszóródtak a különböző foglalkozásokban. Valamivel többen lettek közülük „önállóvá" (főleg varrónővé) és „tisztviselővé" (főleg gépírónővé). Társadalmi helyzetükre azonban az első két adat volt a jellemző : kevesebben tettek ipari munkássá és sokkal többen egyéb munkássá (házi cseléddé, takarítónővé, napszámossá). Az a tény, hogy a tőkés korszakban a proletárnők közül kevesen lettek ipari munkássá és igen sokan a még náluk is kedvezőtlenebb anvagi és társadalmi helvzetben levő egyéb bérmunkássá, a proletárnők különösen súlyos életviszonyait bizonyítja.