Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
A MAGYAK IPARI MUNKÁSSÁG ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSÁRÓL 727 Ugyanez a helyzet az értelmiségi és tisztviselő foglalkozásúaknál is : 100 munkás-származású keresőből mindössze öten dolgozlak ilyen foglalkozásokban. Az 1930. évi adatok azonban még így is szépítik a helyzetet, mert a mintegy 14 000 főnyi ipari munkás családból származott „tisztviselő és értelmiségi" túlnyomó része a „hivatalnokok" legalsóbb kategóriájához, főleg a gépírónőkhöz tartozott. Figyelemreméltó, hogy az ipari proletariátusból alacsony volt a parasztságba (és a mezőgazdasági munkásságba) való kiáramlás is, ami a magyarországi birtokviszonyoknak és a hallatlanul nagyarányú rejtett mezőgazdasági túlnépességnek volt a következménye. Az „egyéb munkás" foglalkozású ipari proletár származásúak nagyrésze az ipari munkásságnál is kedvezőtlenebb helyzetben levő, legalsóbb proletár rétegekhez tartozott : a napszámosokhoz, a házi cselédekhez. Az ipari proletár családok gyermekeiből igen kevesen lettek közlekedési vagy közszolgálati munkások (a közlekedési munkások 51%-a volt paraszti, de csak 7%-a ipari munkás származású; a közszolgálati munkásoknál ugyanez az arány 54 : 8 volt). Mindössze egy, valamelyest kedvezőbb helyzetű munkás-réteg számára jelentett nagyobb forrást az ipari proletariátus : a kereskedelmi segédszemélyzet számára. A húsz évvel későbbi adatok azt mutatják, hogy az ipari proletariátusból való kiáramlás nagyobb mértékűvé vált, a proletár családok tagjai jobban szétszóródtak a különböző foglalkozásokban. Ε változások nem egyszerűen annak a következményei voltak, hogy majdnem 190 000-rel megnőtt a munkás-származású keresők száma, s így természetesen számszerűen többen kerültek más foglalkozásokba is, hanem új, jellegzetes tendenciák tükrözői. Ezek az 1945-ös felszabadulással, az akkor megindult mélyreható gazdasági és politikai átalakulásokkal függnek össze. Volt közöttük olyan, amely csak rövid ideig, átmenetileg érvényesült, de olyan is, amely csírájában már a szocialista átalakulás lényeges hatásait, a munkásosztály alapvetően megváltozott helyzetét fejezte ki. Ilyen, a szocialista átalakulással szorosan összefüggő, éppen ezért tartós változás volt : 1. Az ipari proletariátusból való kiáramlásnak a kapitalista viszonyokhoz képest nagyobb mértéke. Ez a folyamat a szocializmus térhódításával párhuzamosan, szükségképpen bekövetkezik, tükrözője és kifejezője annak, hogy az ipari proletariátus a társadalom vezető osztályává vált. A proletár családok gyermekei közül kevesebben váltak ipari munkássá, mint a tőkés korszakban. Ez a tendencia 1949 után tovább erősödött. 2. A munkás-származásúak számának és részarányának nagyfokú növekedése a tisztviselők és értelmiségiek körében. Ez a folyamat az 1945 utáni első években még csak megkezdődött, de már 1949 elejére lényeges változásokat eredményezett : 100 ipari proletár származású keresőből ekkor már több, mint 13 e pályákon dolgozott. Emellett a munkás-származásúak számaránya már ez időben is éppen a legfontosabb, vezető állami és társadalmi funkciókban nőtt meg. így, amíg az 1930. évi származás-statisztika ebből a szempontból szépítette a proletariátus társadalmi helyzetétr-addig az 1949. évi adat csak részben és hiányosan tükrözte a proletariátus valóságos térfoglalását. Az 1949. évi adatok azonban több, csak a felszabadulást követő első évekre jellemző, de feltétlenül figyelemreméltó változást is rögzítenek : 11*
