Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
726 LACKÓ MIKLÖS dalmi viszonyai nemcsak az ipari munkásság viszonylag alacsony számarányában, hanem a lakosság ipari proletár származású rétegének szűk voltában is kifejezésre jutott. 1930-ban az ország kereső lakosságának nagyrésze paraszti, 10,5%-a önálló iparos származású volt, s csak 7,5%-ot tett ki az ipari munkás (és bányász) származásúak aránya. Láttuk, hogy 1949-re lényeges változások következtek be. Húsz év alatt az iparos származásúakó 8,9%-ra csökkent, az ipari proletár származású keresők aránya viszont 11,1%-ra emelkedett. Az ipari munkás származású keresők száma több, mint 60%-kal nőtt. Hogyan alakult az ipari munkás származású keresők foglalkozási megoszlása? 13. táblázat. Ipari munkás* származású keresők foglalkozási megoszlása 1930—1949 Foglalkozás 1930 1949 Foglalkozás szám szerint % szám szerint % Ipari munkás*. 181 799 60,1 238 475 48,6 Egyéb munkás 56 045 18,5 112 212 22,7 Mezőgazdasági munkás 14 666 4,9 14 008 2,9 5 517 1,8 23 115 4,7 Önálló iparos 15 422 5,1 24 241 5,0 Egyéb önálló 6 123 2,0 14 572 2,9 Tisztviselő, értelmiségi 14 287 4,7 64 519 13,2 Nyugdíjas** 8 551 '2,9 — — Összosen 302 410 100,0 491 142 100,0 * Bányászokkal együtt. ** Ε kategória 1949-ben a különböző foglalkozásokra elosztva szerepelt. Az 1930. évre vonatkozó adatok nagyjából képet adnak az ipari munkásságból való kiáramlás méreteire és irányaira a két világháború közötti kapitalista korszakban. 1930 és 1944 között ebben a tekintetben lényegesen más tendenciák nem érvényesülhettek. A harmincas évek második felétől meginduló nagyarányú iparfejlődés legfeljebb abban az irányban hatott, hogy az ipari proletár családok tagjai még nagyobb mértékben váltak ipari munkássá. Mit mutatnak az 1930. évi adatok? Az ipari proletariátusba való nagyarányú beáramlással szemben a kiáramlás a munkásságból igen alacsony mértékű volt. Az ipari munkások gyermekeinek 83,5%-a bérmunkásként dolgozott (vagy mint bérmunkás foglalkozású munkanélküli élt), s kereken 60%-uk az ipari proletariátus soraiba került. Ez a kép megfelelt a tőkés Magyarország politikai, gazdasági és társadalmi viszonyainak : az ipari proletariátus létszáma ós számaránya az egész tőkés korszakban erőteljesen növekedett, összehasonlíthatatlanul, nagyobb mértékben, mint a többi osztályoké (a parasztság és a városi kistermelők aránya, mint láttuk, csökkent), — ugyanakkor az ipari proletariátus tagjainak a „magasabb" társadalmi rétegekbe kerülése csak szórványosan fordult elő. Ezt mutatja a munkás-származású falusi és városi kispolgárok alacsony aránya (összesen 8,9%) is. 100 önálló iparos származású keresőből 31 lett ipari munkás ; 100 ipari proletár származású keresőből csak 5 dolgozott önálló iparosként. Az önálló iparosok 7,2%-a volt munkás származású.