Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
A MAGYAR IPARI MUNKÁSSÁG ÖSSZ KT ÉTELÉNEK ALAKULÁSÁRÓL 713 volt, mint amit az 1949-es, jóval kisebb létszámú munkásság adatai mutatnak. Az 1945 utáni első időszakban viszont több tényező a paraszt-származásúak számának nagyfokú csökkenését eredményezte. Az ipar visszaesése, a földreform, az infláció, a mezőgazdasági konjunktúra hatására paraszti elemek tízezrei áramlottak ki az ipari proletariátusból. 1946—1948 között az átmenetileg a mezőgazdaságban elhelyezkedett, erősen paraszti összetételű munkásrétegnek csak egy része került újra az iparba. A paraszt származású munkások száma 1936—1943 között azonban olyan nagy mértékben emelkedett, hogy arányuk 1949-ben — a jóval alacsonyabb munkáslétszám ellenére — magasabb volt, mint 1930-ban. 1949-ben a paraszt-származású ipari munkások 55%-ának volt az apja agrárproletár (szemben az 1930-as 56%-kal). Ha számba vesszük, hogy az 1930. évi adatok magukban foglalják a 0—1 kh-dal rendelkező félproletár származásúak egy részét is, megállapíthatjuk, hogy 1949-re az agrárproletár családból származott ipari munkások aránya lényegesen nem változott. Területileg nézve azonban, lényeges eltolódások mentek végbe ebből a szempontból is a proletariátus összetételében. A fővárosban erősen lecsökken a birtokos parasztszármazásúak aránya (9,2%-ról 6,7%-ra), s jelentősen nőtt az agrárproletár származásúaké (9,8%-ról 15,4-%ra). A vidéken Viszont valamelyest csökkent az agrárproletár származásúak aránya (22%-ról 20,1%-ra), s erősen nőtt a birtokos paraszt származásúaké (15,7%-ról 20%-ra). Ε változások okai elsősorban az 1945-ös földreformban és annak hatásában keresendők. A földreform közvetlen hatása a legvilágosabban a budapestinél fiatalabb és a parasztsággal sokkal szorosabb kapcsolatban álló vidéki ipari munkásság összetételének alakulásában mutatható ki. Itt a birtokos paraszt származásúak számának és arányának nagyfokú növekedése mutatja a munkásság megerősödött kapcsolatait az agrár-reform által teremtett új falusi kispolgári rétegekkel. De, hogy 1949-re a budapesti múnkásság összetételében erősen megnőtt az agrárproletárszármazásúak tábora, részben ugyancsak a földreform következménye. Az ipari munkásosztály Budapesten a háború előtt és alatt túlnyomóan az agrárproletariátusból növekedett. A felszabadulás után azok a budapesti munkások, akiknek családjában birtokos parasztok voltak, nagyobb mértékben vándoroltak vissza a vidékre. A földreform végrehajtása után pedig elsősorban azok az agrárproletár dolgozók vándoroltak Budapestre, s váltak itt (újra vagy először) ipari munkássá, akik ill. akiknek családja földosztásban nem részesült. Az agrárproletár származású munkások arányának nagyfokú növekedése Budapesten, az örökletes réteg gyarapodása mellett, egyik fontos oldala volt a fővárosi ipari proletariátus összetételében 1949-re végbement pozitív irányú változásoknak. Ha az összes munkás (ipari munkás, egyéb munkás, mezőgazdasági munkás) származású ipari proletárok %-os arányát nézzük, az Budapesten és a vidéken a következőképpen alakult : 4. táblázat. Proletár-származású ipari munkások aránya Budapest Vidék 193ó' 61,5 54,4 1949 69,8 60,2 Növekedés 8,3 5,8
