Századok – 1958
Tanulmányok - Lackó Miklós: A magyar ipari munkásság összetételének alakulásáról (1930–1949) 699
714 LACKÓ MIKLÖS Annak ellenére tehát, hogy a vidéki munkások körében az örökletes proletár-réteg jobban növekedett, az összes munkás származásúakat tekintve, a nagybudapesti ipari munkásság összetétele kedvezőbben alakult. A budapesti ipari proletariátus érintetlen maradt attól a „kispolgáriasodástól", amelyet az agrárreform a magyar osztályviszonyokban létrehozott. Ez kétségtelenül kedvezően hatott a felszabadulás utáni évek munkásmozgalmára is. Ami a kulák-származású ipari munkásokat illeti, számarányuk 1930-ban nem mutatható ki.3 1 1949-ben azoknak az ipari munkásoknak a száma, akik 25 kh-nál nagyobb birtokkal rendelkező apától származtak, elenyésző volt, az összmunkásság alig 0,2%-át tette ki. Száz kulák-származású kereső közül 1949. január 1-én mindössze 1,6 dolgozott bányászként vagy ipari munkásként. Ebben az időben a kereskedők, a tisztviselők és az értelmiségiek rétegei is több személyt adtak az ipari munkásságnak, mint a kulákság. Ezt annáf is inkább szükséges megemlíteni, mert, mint ismeretes, 1949 után kulákok és kulák származásúak ezrei kerültek az ipari proletariátus soraiba. 3. Az önálló iparos elem csökkenő szerepe a munkásság összetételében Ipari munkásságunk első világháború előtti és utáni származási rétegződésével kapcsolatban mint fontos és eddig kevéssé ismert tényt emeltük ki az önálló iparos családból származott ipari proletárok nagy súlyát a munkásság összetételében,3 a 1930-ban ipari munkásságunknak országosan mintegy 1 /ä-e (19,7%-a) származott az ipari önállókhoz sorolt családokból. Ε származáscsoport aránya valamivel magasabb volt a vidéken (21,3%), de a nagybudapesti ipari munkásság körében is nagy súllyal szerepelt (17,4, a férfi munkások között 18,4%). Ε munkásréteg jelentőségét külön aláhúzza az, hogy számaránya a magyar szakmunkásság összetételében ennél is sokkal nagyobb volt. 1930-ban, becslésünk szerint, a magyar szakmunkásoknak kb. 30%-a származott iparos családból.33 A népszámlálások anyagában az „ipari önállók"-hoz sorolt réteg nyilván igen vegyes összetételű volt, s magában foglalta a falusi háziiparosságtól, a különböző, félig paraszt, félig iparos rétegen át a kézművesekig és a szorosabb értelemben vett kisiparosokig az iparos népesség széles táborát. Valóban önálló iparosnak mindezeknek csak egy része tekinthető. Ennek az iparos-népességnek Magyarországon igen nagy súlya volt. Száma az első világháború előtti évtizedekben jelentősen emelkedett, ami több okra vezethető vissza : a gépi nagyipar késői és sok iparágban erősen korlátozott fejlődésére ; az elmaradott agrárviszonyok fönnmaradására stb. Ε társadalmi réteg számát és súlyát szemléltetően bizonyítja a fentebb már közölt adat : még az első világháború után is az ország kereső lakosságának sokkal nagyobb része származott az iparos-népességből, mint az ipari proletariátusból.34 Sajnos, a régebbi időszakra vonatkozóan nincsenek származás-statisztikai adataink.3 5 Mégis teljes bizonyossággal megállapítható, hogy az iparos-31 Az 1930. évi származás-statisztika csak két paraszti származáscsoportot állított fel : a mezőgazdasági önálló és mezőgazdasági segédszemély származásúak csoportját. 32 Lackó Miklós: i. m. 33 Becslés, a szak- és betanított munkások 1949. évi származási adatai alapján. 34 1930-ban 420 000 iparos-származású, de csak 302 000 ipari munkás (és bányász) származású kereső volt az országban. 35 Az első származás-statisztika Magyarországon az 1920-as évek végén készült, Λ Budapesti Statisztikai Hivatal keretében.
