Századok – 1958
Tanulmányok - Katus László: A Tisza-kormány horvát politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak I 644
A TISZA-KORMÁN Y HORVÁT POLITIKÁJA 677 hogy a tanfolyammal nincs egyéb szándéka, „mint a pénzügyi tisztviselőknek a magyar nyelv megtanulására alkalmat nyújtani, továbbá, hogy ezen rendeletnek nincs szándékában a tisztviselőkre — kiknek úgyis szabadságában áll az érintett tanfolyamban részt venni vagy sem — nyomást gyakorolni". Ugyanakkor megkérdezte, hogy ha az egyetemen magyar előadásokat nyitnak, hajlandó-e megszüntetni a pénzügyigazgatósági nyelvtanfolyamot, valamint a kinevezéseknél és az előléptetéseknél mellőzni kívánja-e a tanfolyamon részt nem vevő tisztviselőket. Szapáry erre kijelentette, hogy a magyar nyelvtanfolyamnak tisztán gyakorlati célja van, a tisztviselőkkel szemben „semmiféle hivatalos kényszer vagy nyomás nem alkalmaztatik", s teljesen szabad belátásuk szerint vehetnek részt a tanfolyamon. A kinevezéseknél kizárólag „a szakképzettséget, az erkölcsi és politikai megbízhatóságot" fogja figyelembe venni (ugyanakkor azonban fentebb idézett bizalmas rendeletében a tanfolyam szorgalmas hallgatóinak előléptetési kedvezményeket helyezett kilátásba). Megígérte, hogy ha a zágrábi egyetemen magyar tanfolyam nyílik, s annak feltél elei a pénzügyi tisztviselőkre nézve megfelelőek (időpont, tandíjmentesség stb.), akkor ők is az egyetemi tanfolyamot látogathatják.121 Ugyanakkor Dávidot is figyelmeztette, hogy „a pénzügyi tisztviselők szabad elhatározásának minden iránybani megóvására hatályos gondot fordítson", s „eljárása soha se szolgáltasson oly jogosult panaszokra okot, melyek támpontot nyújthatnának arra, hogy alapos kifogások ürügye alatt a kitűzött irány megtámadtassák". Tehát Szapáry már akkor teljesen tisztában volt azzal, hogy „a magyar állameszme követelményeinek" érvényesítése horvát részről a kiegyezési törvényen alapuló jogos panaszokba fog ütközni, s ezért súlyt fektetett az óvatos eljárásra — hiába hangsúlyozta később, a címer-ügy kapcsán, teljes jóhiszeműségét. Utasította egyúttal a pénzügyigazgatót, hogy „folytassa működését a megkezdett irányban egy részt határozottan követve a nyert utasításokat ez iránt, más részt a végrehajtásban kellő tapintattal" .122 Dávid hangsúlyozta, hogy „hazafias kötelességének" tekinti a miniszteri utasítás teljesítését ; ,,magamat itt nem csak száraz szakbéli főtisztviselőnek tekintem, hanem egyszersmind Nagyméltóságod kegyes és magas bizalma folytán a viszonyokat figyelemmel kísérni hivatva érzem magamat". Egyben javasolta „az itteni viszonyoknak és jellemeknek egy időszakonként ide küldendő magasabb műveltségű rendőri közeg általi, föl nem tűnő tanulmányozását úgy Zágrábban, mint az egész országban, ez úton lehetvén legjobban meggyőződni a rendkívüli korrupció és magyarellenes agitáció mérvéről".12 3 A fenti levélváltásból is látható, hogy horvát részről joggal nézték bizalmatlanul Dávid működését. A sabor többsége tudomásul vette ugyan a pénzügyminiszter kijelentését, de a kormánypárt 23 tagja sürgős határozati javaslatot terjesztett elő a magyar nyelvtanfolyam betiltásáról. A június 26-i ülésen ezt a javaslatot 47 szavazattal 20 ellenében elvetették, erre az azt beterjesztő képviselők Mate Mrazovic vezetésével kiléptek a kormánypártból és megalakították a „független nemzeti párt" nevet viselő mérsékelt 121 Pejaeevic levele és Szapáry válasza : O.L. : PM ein. 1880 — 1962. sz. 122 Szapáry sajátkezű feljegyzése Dávid jún. 14-i jelentésére. O.L. : PM ein. 1880 — 1945. sz. (kiemelés tőlem — K. L.). 123 O.L. : PM ein. 1880 — 1945. sz. 3 Századok
