Századok – 1958
Tanulmányok - Katus László: A Tisza-kormány horvát politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak I 644
674 KATUS LÁSZLÓ , „az alkotmány és a törvény keretén túlmenő szándéklatok állnak".10 6 Ugyanakkor azonban kétségbevonhatatlan tények azt mutatják, hogy a Tiszakormány több vonatkozásban áthágta a kiegyezési törvény szabta határokat, s a horvát önkormányzat szűkítésére, a magyar kormányzat befolyásának érvényesítésére törekedett oly területeken is, amelyeket a magyar politika 1848-ban, illetve 1868-ban horvát vonatkozásban már feladott. Ezt a politikát a kiegyezéssel kapcsolatos vitás problémák megtárgyalására kiküldött horvát országos bizottság 1886. évi üzenete így jellemezte : „A kiegyezési törvény végrehajtásába az évek során oly szokások és eljárások lettek behozva, s oly intézkedések történtek, melyek vele sem betű sem szellem szerint teljes összhangzásban nem állnak. Az állam alapjainak szorgos kiépítésében a közös végrehajtó és törvényhozó hatalom nem vette mindig észre azon korlátokat, melyeket a kiegyezési törvény különféle irányokban szabott."107 A kiegyezési törvénynek kétségtelenül voltak hiányai : számos, később nagy jelentőséget nyert kérdésben egyáltalán nem, vagy nem kielégítő formában intézkedett, s megfogalmazása sem volt minden esetben pontos és világos. Ezeket a homályos és pontatlan rendelkezéseket a Tisza-kormány igyekezett a „magyar nemzetállam" kiépítésére irányuló törekvéseinek megfelelően értelmezni, ezzel azonban megszegte a kiegyezési törvényt, mivel az a „külön horvát politikai nemzet" elismerésével már eleve lemondott a magyar nemzetállami igényeknek Horvátországban való érvényesüléséről. A Tisza-kormány akciója számára a pénzügyigazgatás területén kínálkozott a legtöbb lehetőség, mivel a pénzügy és a vele kapcsolatos összes: gazdasági ügyek (adó-, vám-, illeték- és monopólium-ügyek) közösek voltak, s így az azokat kezelő horvátországi hatóságok a közös — de a gyakorlatban kizárólag magyar — pénzügyminisztérium alá tartoztak. Ennek megfelelően a Tisza-kormány horvát politikájában nagy szerep jutott gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszternek. A pénzügyi hatóságokon keresztül mód nyílt az autonóm horvát közigazgatási hatóságok bizonyos fokú kormányellenőrzésére is. Az 1876 : XV. tc. ugyanis az adók behajtását és kezelését a községekre, illetve törvényhatóságokra bízta, s a községi hatóságok felügyeleti hatóságává adóügyekben a zágrábi pénzügyigazgatóságot, illetve annak helyi közegeit, a járási és megyei adófelügyelőket tette meg, míg Magyarországon ezt a felügyeleti jogot a megyei közigazgatási bizottságok gyakorolták. Ilyen körülmények között, ha a zágrábi pénzügyigazgatóság vezetése megfelelő kezekben volt, a magyar pénzügyminisztérium széleskörű felügyeleti és fegyelmi hatóságot gyakorolhatott a horvát községi és törvényhatósági közigazgatás felett, az autonóm horvát kormányszervek minden beleszólása nélkül.108 Az 1868 : XXX. tc. 45. és 46. §-a értelmében a központi kormánynak a közös ügyek vezetésében Horvátország területén a horvát autonóm kormánnyal egyetértően kellett eljárnia és a közös hivatalok, valamint a közös minisztériumok központi horvát osztályainak tisztviselői helyeit horvátországi illetőségűekkel kellett betöltenie. Ennek megfelelően 1868-ban a pénzügyminisztériumban megszervezték a horvát osztályt, de ez nem töltötte be eredeti hivatását, vagyis, hogy valamennyi Horvátországot érintő ügyben képviselje a horvát érdekeket ; a törvények és rendeletek kiadása előtt meg-Tisza 1883. okt. 3-i képviselőházi beszéde (Képvh. Napló 1881/4. XIII. köt, 16.1.). 107 Képviselőházi Irományok 1884/7, ΧΧΠ. köt. 223-24. 1. 108 Pliverié.· i. m. 469 — 71.1 —KépviselőháziIrományok 1884/7, XXII.223—24. 1.),
