Századok – 1958
Tanulmányok - Györffy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig; a törzstől az országig - 12
48 GYÖRFFY GYÖBGY hoz való viszonya miatt társadalmi intézményeink megértéséhez kulcsul szolgál.1 Az alábbiakban azt bizonyítom, hogy a dukátus eredetileg a magyarsághoz csatlakozott segédnépek területi szervezete volt. Ennek érdekében három kérdést kell alaposabban megvizsgálnunk : 1. Mi volt a XI. századi dukátus ; 2. melyek a magyarokhoz csatlakozott segédnépek ; 3. hogyan alakult ki a magyar trónutódlás és milyen kapcsolatban állt ez a segédnépek szervezetével. A dukátus, a trónörökös herceg jussa, a XI. században két egymást keresztező szervezet : egy területi és egy ettől független szórt birtokszervezet. Ezt legnyilvánvalóbbá Kálmán idézett törvénye (I. 12) teszi, mely kimondja, hogy a herceg jobbágyai (ministri), akik a király megyéjében vannak s a király jobbágyai (ministri), akik a herceg megyéjében vannak, az ispán és bíró előtt pereskedjenek, a kisebbrendűck pedig a bíró előtt.2 Világos tehát, hogy volt körülhatárolt királyi és hercegi terület fmegaj s voltak hercegi birtokok a király területén és királyi birtokok a hercegén. A hercegi terület a királyi területhez hasonlóan ispánságokra tagolódott s alája tartoztak a király ottani népei is. A fenti intézkedésre azért volt szükség, mert a korábbi törvény nem precizírozta a jogi hatáskört a király és a herceg területén. László törvénye III. 3. 3. §, mely korábbi időben készült, kimondja, hogy az otthon tartózkodó nádorispán csak az ő alá tartozó udvarnokokra küldheti pecsétjét, míg a neki megfelelő hercegispán (ducis comes) csak az övéire.3 Eredetileg tebát a herceg alá tartozó szétszórt népek egyedüli bírája a hercegispán volt. 11a azt kérdezzük, hogy a dukátus területi szervezete, vagy a szórt birtokszervezete volt-e régibb, a válasz nem lehet kétséges. A területi szervezet XI. századi formája 1115-ben, mint idejét múlta és káros intézmény megszűnt. A hercegi birtokok létrejötte az államszervezéssel egyidejű ; első adat rá a százdi apátság 1067 körül kelt alapítólevelében található,4 de a hercegi birtokszervezet még a XIII. században is fennállt. Korábbi tehát a területi szervezet, melyet messze túlélt a korszerűbb birtokszervezet. lia a dukátus területi szervezetét meg akarjuk ismerni, krónikáinkhoz kell fordulnunk. Dukátusról már Zolta, Koppány, Imre és Péter hercegsége kapcsán esik szó — mint erre alább visszatérek —, lényeges vonásait, kiterjedését azonban csak a XI. században ismerjük meg. I. Endre 1046-ban uralomra lépvén az ország harmadrészét engedte át Béla hercegnek (tertia . . . pars in proprietatem ducis est collata).5 1 A dukátusi megyék eredetének kérdésével Mályusz Elemér foglalkozott a székelység eredetéről írott cikkében (Melich Emlékkönyv. Bpest, 1942. 254 — 62. 1.). Mályusz a székely népnév azon etimológiájából indult ki, melyet korábban Thúry és Németh Gyula nyomán magam is vallottam, ti. hogy a török sikil 'herceg' szóból származik s értelme 'herceg népe'. Anonymusnak azon elbeszéléséből, hogy Árpádnak a Bihar várában székelő Mónmarót ellen küldött serege székelyekkel találkozott, akik csatlakoztak a magyarokhoz, mint előcsapat, valamint abból, hogy Árpád összeházasította fiát, Zoltát Ménmarót leányával és Ménmarót halála után Zolta nyerte el a bihari hercegséget ; e hercegségben kereste a székelyek, mint a herceg által megszervezett nép eredetét. Ha a székely népnév fenti etymológiájával szemben azóta komoly kétség is merült fel (Hasan Ercn: A székely név magyarázatához. MNy. 1943.205 — 8.1.), Mályusz a dukátus idevonásával fontos szempontra irányította rá a figyelmet. 2 Corpus Juris 100. 1. 3 Uo. 76-8. 1. 4 Wenzel I., 24. 1. 5 SRH. I. 345. 1.
